Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
728 SENGATORU hogy a világhírű tudós sokkal alkalmasabb a kitűzött feladat elvégzésére mint Strausz, a balkáni kérdések szakértője. Tudósunk, akinek ezekben az időkben aggodalmai voltak az angol Foreign Office-tól járó évi járandóságának jövőjével kapcsolatban, májusban, amikor Nagy-Britanniában tartózkodott, Arthur James Balfour miniszterelnökhöz fordult, hogy kaphasson élete végéig évi 250 fontos járadékot. Az ügy később ősszel úgy rendeződött, hogy Vámbéry évente kap összesen 260 fontot.29 A Makinovai való találkozása és az általa történt megbízatása pedig számára úgy festett, hogy most Nagy-Britannián kívül még egy másik — számára nem ellenszenves — szigetország is közeledett hozzá hasonló feladatok elvégeztetése végett, és bizonyos, hogy tétovázás nélkül elvállalta a tervezett kiadvány megírását is. A japán diplomata május 30-án, amikor a május 19-én kelt fenti jelentése talán még nem érkezett meg Japánba, a következőket táviratozta Komura külügyminiszternek: „a sárga veszedelemről, a pogányságról való abszurd felkiáltás által a kontinensen előidézett növekvő károkra való tekintettel megkértem Vámbéryt arra, hogy írjon meg egy pamfletet a témáról azzal a céllal, hogy eltüntessük ezeket az elképzeléseket, és ő hajlandó ezt megcsinálni". Kb. 10 000 példány készül — írja Makino — eladásra és terjesztésre a kontinensen németül és franciául, és az összes költség nem fogja meghaladni a 200 fontot.3 0 Május 31-én Komura máris visszajelezte Makinónak táviratban az ügy engedélyezését.3 1 Makino június 2-iki jelentéséből tudhatjuk, hogy Vámbéry Nagy-Britanniából hazafelé tartva útközben Bécsben felkereste a japán követséget, ahol a tervezett kiadvánnyal kapcsolatos konkrétumokról esett szó. Tudósunk állítása szerint a pamfletet talán júniusban fogja megírni; megállapodás született abban is, hogy németül és franciául jelentetik meg egy időben kb. 40 oldalnyi terjedelemben.3 2 Az említett mű 1904 júliusában lát napvilágot „Die gelbe Gefahr. Eine Kultur Studie" címmel 40 oldalnyi terjedelemben 3000 példányban.33 Vámbéry ebben többször hivatkozik a fentebb már említett Suematsu Kenchö (Suyematsu Kencho) írásaira, és egyebek mellett idéz a japán májusban Londonban tartott előadásából is.34 Tudjuk, hogy Suematsu május 5-én a Constitutional Clubban tartott előadást mégpedig az „An Anglo-Japanese View of the Far Eastern Question" címmel, ami egy könyve részeként csak 1905-ben jelenik meg Londonban.35 A magyar tudós nyilván a japánok közvetítésével jutott ilyen hamar hozzá az előadásban felolvasott szöveghez, s ezt fel is használta művében. Nincs kizárva, hogy éppen akkor kapta kézhez a szöveget, amikor májusban Londonban tartózkodott. Talán más friss tájékoztató iratokat is tudósunk rendelkezésére bocsátottak, amelyek szintén könyvecskéjének forrásául szolgálhattak. Makino július 25-én — meliékelve Vámbéry „Die gelbe Gefahr" с. kiadványát — a külügyminiszterhez írt jelentésében arról szól, hogy a professzor azért alkalmazta a japán írásjegyeket utánozó abc-t műve borítóján, hogy a vevők figyelmét felkeltse, és hozzáteszi, hogy nem néz jól ki, és a francia kiadásnál meg fogja változtatni.36 Megjegyzendő az is, hogy a „Die gelbe Gefahr" cím azt sugallja, mintha a szerző a címben jelzett gondolat híve lenne, holott a tartalom ennek ellenkezőjét hirdeti. Ha azonban jól megnézzük a kiadvány borítóját, ott a következő áll: Die „Gelbe Gefahr". Célszerűbb lett volna másutt is ezt az idczőjeles címet feltüntetni.
