Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
724 SENG A TO RU kozott vele. Előre kell bocsátanom azonban azt, hogy egyelőre nem áll módomban Vámbéry japán vonatkozású publicisztikai tevékenységének egészét áttekinteni,5 és remélem, hogy jelen írásomat majd lesz alkalmam kiegészíteni még több adat birtokában. Kb. egy évvel az orosz-japán háború kitörése előtt Vámbéry japán egyik vezető publicistájának, Tokutomi Sohonak (Tokutomi Iichirö-nak), aki 1896-ban meglátogatta őt Budapesten, a következőket írta, hogy „...mindkét országnak (ti. Magyarországnak és Japánnak) harcolnia kell majd egy napon a basáskodó muszkák ellen, akik az egyetlen veszélyt jelentik nemzeti függetlenségünkre".6 Tudósunk jóslata, bár csak a Távol-Keleten, hamar beteljesedett. Eredménytelen tárgyalások sorozata után ugyanis 1904. február 6-án Japán értesítette Oroszországot a köztük levő diplomáciai kapcsolatok megszakításáról és 10-én pedig hadat üzent neki. Számos európai ország — köztük az Osztrák-Magyar Monarchia is — e hónapban jelentette be semlegességét a háborúban.7 A háború kitörése miatt Iijima Kametarö Japán odesszai konzulja Bécsbe költözött, ahol akkoriban Makino Nobuaki (1862-1949) volt Japán monarchiabeli rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere. Iijima onnan kiküldetésbe indult Konstantinápolyba, és 1904. február 23-án útjának első állomására, Budapestre érkezett, ahol Makino ismerősének, Nagy-Britannia ottani konzuljának közvetítésével megismerkedett Vámbéryvel. Iijima felkereste a magyar tudóst, aki széttárva két kezét mint a japánok legjobb barátja fogadta. Ezekről a március 2-án Konstantinápolyban Komura Jutarö japán külügyminiszternek írt jelentéséből tudhatunk, amelyben még tovább idézi a magyar professzor szavait, mégpedig a következőképpen: „Évekkel ezelőtt Tokutomi Iichiro meglátogatott és tőle sikerült értesüléseket szereznem a japán civilizáció fejlődésének akkori állapotáról. Én Oroszországot egész életemben ellenségnek tartottam. A magyarokat arra akarom buzdítani, hogy ne féljenek Oroszországtól és ne aggódjanak a bekebeleződéstől s összeomlástól. Ebből az elgondolásból eddig is mindig hirdettem saját nézetemet vagy az újságok vezércikkeikben vagy könyveimben. Sajnos mi magyarok számban nem vagyunk olyan sokan mint Önök, és erőnk is gyenge, és nem vagyunk képesek felvenni a harcot Oroszország ellen, de vitathatatlan tény, hogy tudatunkban az oroszellenes gondolat hevesen ég. így amikor Japán háborúba lépett Oroszország ellen, mi magyarok országszerte egy emberként Japán oldalára álltunk; amikor Japán győzelméről értesültünk, örömujjongások közepette ezt megünnepeltük, szimpátiánk igen nagy volt a japánok iránt. Mostanában amikor közzétettem a japán civilizációról és műveltségről szóló népszerűsítő könyvecskét, egészen az alsóbb néprétegekig nagy volt a verseny, hogy megvegyék és olvassák, és több kiadást ért meg alig 10 nap leforgása alatt. Továbbá a múlt vasárnap, amikor kimentem az utcára sétálni, a tömeg a könyvecskémmel integetve felém azt kiabálta, hogy éljen Japán. Ebből is részben látszik, hogy milyen a magyarok legbelső érzelme és a magyar közvélemény."8 Iijima Vámbérytől főleg a balkáni kérdésekről kért véleményt, amelyet fenti jelentésében hosszasan idéz. A magyar tudós az orosz-japán háborúval kapcsolatban
