Századok – 1994

Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708

VÁMBÉRY ÁRMIN ÉS A MILLENÁRIS MAGYARORSZÁG 717 kapcsolatban, amihez közvetve Vámbéry könyvének is köze volt.4

0

Bizonyos, hogy Tokutomi írásaival hozzájárult ahhoz, bár ez nem állt szándékában, hogy Magyarország a szigetországban kedvező megítélésnek örvendjen. * Tokutomi Sohö és Vámbéry Armin budapesti találkozásuk után is fenntartották a kapcsolatot egymással, amiről nemcsak Tokutomi fentebb említett szavai, miszerint Vámbéry elküldte neki az önéletrajzát, hanem töredékesen ránk maradt levélváltásuk is tanúskodik. Itt összehasonlításul hadd szóljak Shiratori Kurakichiről, aki — amint már említettem — 1902-ben kb. hét hónapot töltött Magyarországon az ún. urál-altaji stúdiumok végett, és bizonyára megismerkedett Vámbéryvel is. A japán tudós, aki annak idején főleg turkológiát tanult Budapesten, és a világhírű turkológus, Vámbéry között érdekes módon úgy látszik nem alakult ki olyan szoros kapcsolat, hogy később levélváltást folytathassanak. Ezekben az időkben a 70 éves Vámbéryt jobban izgathatta a napi nemzetközi politika, mint a magyarok eredetének kérdése, amelynek további kutatásaira sokkal fiatalabb kollégájának, Shiratorinak a kínai forrásokban való jártasságát hívhatta volna segítségül. A japán tudós viszont nem lévén külpolitikai esszéíró írásaiban alig foglalkozott a napi politikával. Tokutomi publicisztikai tevékenysége pedig közel állt Vámbéry tevékenységének egy másik területéhez, ahol a nemzetközi politikai életről adott hangot különböző cikkeiben otthon és külföldön egyaránt. Tokutominak a magyar tudóshoz intézett leveleit eddig még nem sikerült megtalálnom a budapesti könyvtárakban, ennek egyetlenegy halvány nyoma a Kokumin Shimbun 1901. január 1-jei számának kivágása, amelyet az MTA Könyvtára Vámbéry hagyatékaként őriz 4

1 Vámbéry Tokutomihoz intézett levelei/levelezőlapjai közül pedig eddig csupán kettőről van tudomásom, amelyeket a Függelékben közlök. Az első egy 1900. február 19-én kelt levelezőlap, amelyben Vámbéry visszaemlékszik a címzettekkel (Tokutomival és Fukaival) való kellemes találkozására.4

2

A második az 1903. február 28-án kelt levél, amelyben a magyar tudós arra kéri Tokutomit, hogy fordítsa le japánra a „Hungary in ancient, mediaeval and modern times" című könyvét — amely tartalmilag azonos a cikkünk elején említett „The History of Hungary"-val — a két ország közti jó kapcsolatok további ápolása végett.43

A fent előadottak fényében ez a kérés a sors iróniájának is tűnik. Vámbérynek ezen levele, valamint az 1905-ben megjelent önéletrajza alapján, miszerint — amint már láttuk — a könyvét japánra is lefordították, okunk van feltenni azt, hogy Tokutomi válaszolt a magyar tudós ezen levelére és olyasmit írt neki, hogy a könyvét is alapul véve nagy vonalakban bemutatta Magyarország történetét, s Vámbéry ezt úgy vette, hogy könyvének japán fordítása meg is jelent. Egyelőre nem áll módomban, hogy tovább kutassak a többi levélváltásuk után,4

4

így a köztük fennállt kapcsolatot nem tudom tovább taglalni. Vámbéry azt úja Tokutominak a szóban forgó 1903-as levelében, hogy a magyarok is a japánok is valamikor harcot fognak vívni „a basáskodó muszkák ellen, akik az egyetlen veszélyt jelentik nemzeti függetlenségünkre". A magyar tudós jóslata, bár csak a Távol-Keleten, hamar beteljesedett, és 1904 februárjában kezdetet vette az orosz-japán