Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
716 SENG A TO RU hány eseményre, mint pl. az orosz-japán háborúra, az I. világháborúra, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlására, a trianoni békeszerződésre stb., amelyek nagy hatást gyakoroltak Magyarország, ill. Japán további sorsára. Ezek után szólnom kell még arról is, hogy 1898-ban támadás érte Tokutomit a Kokumin no tomo 368. számában megjelent fenti cikke (a „Magyarország" c. írásának második része) miatt. Egy névtelen író a Taiyö c. folyóirat 1898. évi 12. (június 5.) számában rámutatott arra, hogy a cikk tulajdonképpen Vámbéry Magyarország történetéről szóló könyve 15. fejezetének kivonatos fordítása, példaként két szakasz szövegét japánul és angolul párhuzamba állítja, és azzal vádolja Tokutomit, hogy plagizálást követett el.3 6 Erre reagálva egy másik névtelen író a Waseda bungaku c. folyóirat 1898. júliusi (10.) számában védelmezi Tokutomit, mondván, hogy vajon nevezhető-e plagizálásnak a történeti tények kivonatolása, amelyet a becsmérlő író felhozott.3 7 Megjegyezzük, hogy Tokutomi „Magyarország" c. írásának már az első részében két képet is átvesz Vámbéry könyvéből (címlap és 143. old.); most már nem mondja, hogy a magyarok a Tiensan vidékéről jöttek, mint ahogy tette a fent említett 1896. november 11-én Budapesten írt levelében, hanem követve Vámbéryt, a magyarok őshazáját az Altaj-hegység vidékére helyezi.3 8 Nyilvánvaló, hogy az első közleményben is egyebek mellett Vámbéry művére támaszkodott, az utolsó, harmadik közleményben viszont többnyire más forrásokból merített adatok alapján szól Magyarország politikai, gazdasági, kulturális stb. állapotáról különös tekintettel Budapestre. 1899-ben ezen cikksorozatot egybegyűjtve a „Seken to ningen (Közönség és emberek)" c. könyvecskéjében megjelenteti. A 277 oldalas kiadványban a 40.-től a 120. oldalig terjedő rész a szóban forgó írást tartalmazza, a következő lapokon pedig kiegészítő megjegyzés található, amely a szerző válasza a fenti író becsmérlő szavaira. Tokutominak hamar tudomására juthatlak a két híres lapban megjelent rövid cikkek. A Waseda bungaku névtelen cikkét idézvén arra inti a Taiyö íróját, hogy tudnia kellett, hogy a szerző milyen célzattal tette közzé ama írást a Kokumin no tomo-ban. „Vámbéry úr — teszi hozzá Tokutomi — magyar hazafi, e sorok írójának barátja lett. Ha értene japánul, meg lenne elégedve azzal, hogy könyvének egy része, amelyet Magyarország bemutatása végett írt az angoloknak, anyagául szolgálhatott (az ország) bemutatásakor az ötezer évvel ezelőtti lestvérnemzetének, a japánnak. Sőt nem olyan csökönyös ember, hogy a szerző ellen szerzői jog megsértése miatt pert indítson. Különös viszont, hogy Vámbéry úr olyan dologért, amiért maga inkább köszönetet mondana, egy nem várt irányból kap egy kotnyeles, magát szóvivőjének kikiáltó személyt, aki az ő nevében saját barátját támadja. Ha ezt tudná, akkor azt milyen kellemetlennek tartaná." Ezután felsorol más kiadványokat is, amelyekre a szóban forgó cikksorozat támaszkodott, rámutatva arra, hogy illik-e ezt az eljárást plagizálásnak minősíteni.39 Igaz ugyan, hogy jobb lett volna, ha a japán publicista említést tett volna arról, hogy a magyar tudós könyvét is használta forrásul, de nem lévén szó tudományos munkáról, sőt a fordítás sem szöveghű, nem lett volna sok értelme. Inkább arról érdemes szólnom, hogy a „Seken to ningen" c. könyvecske, amely a „Magyarország" c. cikket is tartalmazza, a megjelenési évben nemcsak négy kiadást ért meg, hanem utána is sokáig közkézen foroghatott, amit a birtokomban levő 1915-ben megjelent 10. kiadása is mutat, s így Japánban ismeretterjesztő szerepel játszhatott Magyarországgal
