Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
712 SENG A TO RU sek panorámája fokozta. A Nagy-körutat teljes hosszában, a Margit-hídtól a Boráros térig átadták a forgalomnak, megindult a kontinens első földalatti villamosa, felavatták a Ferenc József (ma: Szabadság) -hidat, kiépítették a rakpartot, megkezdték a királyi vár újjáépítését."1 9 Maga a város — amelynek ugyan megoldásra váró rejtett problémái voltak — a kiállítással együtt igen pozitív benyomást kelthetett Tokutomiban.2 0 Megjegyzendő, hogy rövid budapesti tartózkodásának már az első napján betért egy könyvesboltba, és vásárolt egy olyan könyvet, amelyből átfogó képet kaphatott Magyarországról. Az már talán véletlen, hogy az, amelyre ott rábukkant, éppen Vámbérynek a Magyarországról szóló történelemkönyve volt.2 1 A következő napon, november 4-én Tokutomi felkereste Vámbéryt, aki szintén a Ferenc-József-rakparton lakott gyalog néhány percre a Hungária Hoteltól. A magyar tudós, aki ugyan nem járt Japánban, a sajtótermékek révén jól tájékozott lehetett a szigetországról. Erre abból is következtethetünk, hogy nem sokkal a kínai-japán háború kitörése után és röviddel a Tokutomival való találkozása előtt közzéteszi a „Khina és Japán a modem műveltség terén" c. kétrészes írását. A második részben, amely Japánról szól, elemezve a Meiji-restauráció eredményeit rámutatott az ország társadalmi, kulturális stb. reformjaira. Cikkét a magyar tudós a következő szavakkal fejezi be: „Arra gondolni sem lehet, hogy Japán régi elzárkózottságába visszatérjen, s műveltségünk előnyeit megtagadva, eddigi vívmányait önként lerombolja!"22 A japán publicista látogatása jó alkalmat kínált neki arra, hogy első kézből tudakozódhasson a szigetországban végbemenő fejleményekről, amelyeket mint külpolitikai esszéíró figyelemmel kísért. Ezzel szemben nem tudni, hogy Tokutomi Európába való indulása előtt milyen ismeretekkel rendelkezett Magyarországról, de annyi bizonyos, hogy otthon már tervbe vette azt, hogy Budapesten felkeresi Vámbéryt. Publicistánk, aki néhány száz könyv szerzője és ugyanakkor nagy könyvgyűjtő is volt, az olvasmányairól szóló 1952-ben megjelent könyvében kedvenc angol könyveiről is beszámol, amelyeket fiatal korában olvasott. Köztük szerepel Vámbéry „The Coming Struggle for India" с. 1885-ben napvilágot látott könyve is. Tokutomi, aki talán nem emlékezett pontosan a könyv címére, a következőket írja: „És még az, ami nekem nagy buzdítást adott, Vámbéry »Küszöbön álló harc Indiában« c. könyve volt. (...) Elolvastam ezt a könyvet, s végre megtudhattam, hogy a jövőben Ázsia hogyan válik Anglia és Oroszország csataterévé. (...) Ettől kezdve mindenféle tanulmányokat folytattam az ún. Keletkérdésekről. Azonban az, aki nekem az első kulcsot adta, ő volt." Ezután röviden visszaemlékezik a Vámbéryvel való találkozására, ahogy a fentebb említett önéletrajzában tette.23 Tokutomi budapesti találkozása alatt bizonyára közvetlenül akart meggyőződni a magyar szerzőtől arról, amit az anglofil politikai állásponton álló könyvében olvasott, és eszmecserét akart folytatni vele. „A professzor azt mondja — írja haza Tokutomi Bécsből 1896. november 17-én —, igen furcsa, hogy az európai nagyhatalmak félnek Oroszországtól. Ök gyávák, képtelenül gyávák. (...) (Vámbérynek) azt a szellemét szeretem, hogy 30 éven át változatlanul kicsiny testtel önként vállalkozik a civilizációért s emberiségért arra, hogy Oroszország barbár ereje ellen rohanjon [az úr szavát veszem kölcsön], ugyanakkor együttérzek vele abban, hogy Európa aktuális eseményei egyre inkább furcsák."24 Tokutomi, aki egy japán-angol
