Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
VÁMBÉRY ÁRMIN ÉS A MILLENÁRIS MAGYARORSZÁG 711 volna különböztetni a magyarokat más etnikumoktól, akkor is megmaradna még az a tisztázandó kérdés, hogy a magyarok, akik korábban is különböző etnikumokból tevődtek össze az idők folyamán, mennyire „ázsiaiasak". Különben is aki a Kárpátokon át érkezett Budapestre az akkori Románia felől, amely nemcsak hogy az utóbbi időkig oszmán-török uralom alatt állt, hanem ahová korábban is számos Keletről jött „ázsiai" nép (besenyők, kunok, tatárok stb.) vándorolt be, azt is észlelhette, hogy ha csak a lakosságnak a külsejét vesszük figyelembe, Bukarest lakói ugyanúgy vagy esetleg még jobban „ázsiaiasak" mint Budapesté. Tokutomi viszont, aki bizonyára a nyelvet azonosnak tartotta az etnikummal, valószínűleg saját előítéletének, ill. illúziójának köszönhetően talált itt egy kinézetre is valahogy „ázsiai" népet.12 Ezzel kapcsolatban ellensúlyozásképpen éppen Vámbéry szavait szeretném idézni 1895-ből a magyarság jellemző vonásairól: „Az első stádiumban ugorokból s törökökből összetett keretbe a későbbi évszázadok folyamán különféle ázsiai és európai néptöredékek illeszkedtek, és semmi sem veszedelmesebb, mint a physikai jellemzőség szempontjából kiindulva a magyarokat ma ázsiaiaknak állítani és testi ismertetőjeleikre való tekintettel bennök olyan embereket keresni, a kik anthropographiai vonatkozásban nem Európához, hanem Ázsiához tartoznak."13 A másik dolog, amelyet szeretnék kiemelni, az, hogy annak idején a japán publicista valóban láthatta Budapest dinamikus fejlődését és felvirágzását. Tokutomi néhány nappal később Bécsből azt írta haza, hogy Ausztria Magyarországhoz képest hanyatlóban van.1 4 Érdekes, hogy Den Kenjirö a Közlekedési Minisztérium munkatársa és különböző miniszteri posztok majdani betöltője, aki néhány hónappal publicistánk előtt jött Bécsből Budapestre, hogy részt vegyen a nemzetközi telegráf konferencián, naplójában szintén hasonlóan nyilatkozik a két városról: „E város (Bp.) fejlődése napról napra gyorsan halad előre, (a budapestiek) aktívak és vállalkozó szelleműek, így a város újjárendezésének munkálatai úgy tűnik rendületlen ütemben haladnak előre. Ezzel szemben a bécsiek lassúak és hiányzik belőlük a vállalkozó szellem, általában jellemző rájuk az arisztokratizmus, így (Bp.) eljövendő felvirágzása nagyon is remélhető".15 1896-ot írunk, amikor a magyarok a honfoglalás ezredéves évfordulóját ünnepelték. Ez alkalommal az angol lapok is nagyra értékelték a kiegyezés óta elért gazdasági eredményeket.1 6 November 3-án Tokutomi a Dunakorzón épült modern Hungária szállodában szállt meg, ahol a 3. emeleten egy folyóra néző szobát kapott.1 7 Két évvel korábban ugyanebben a szállodában tartózkodott a londoni The Times párizsi tudósítója, de Blowitz is, aki a következőképpen nyilatkozik útibeszámolójában: „... Buda-Pest számomra rendíthetetlen vonzerővel rendelkezik, és egy derűs meleg nap reggelén, mikor végre lehetőségem nyílt, hogy kitekintsek a Hungária Hotel Dunára néző árnyas erkélyeinek egyikéről, életem egyik legkellemesebb érzése tört rám. (...) Buda-Pest! Maga a szó egy jövőbeli nagy eszmét jelöl, jelentése a visszaállított szabadság, mely most bontogatja szárnyait; ez a jövő, mely feltárul egy felnövekvő nép előtt."1 8 Tokutomit is hasonló érzés foghatta el, amikor ugyanezen szálloda egyik szobájában töltötte idejét. A Dunaparton sétálgatva innen indulhatott publicistánk a millenniumi kiállításra, amelyet a Városligetben rendeztek meg, és útközben szemtanúja lehetett a monumentális építkezéseknek. Talán elegendő a következő sorokat idézni egy történelemkönyvből: „A kiállítás valóban impozáns volt, Magyarország civilizációs felzárkózását és anyagi jólétét mutatta. A hatást a nagyszabású építkezé-
