Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
710 SENG A TO RU „Romániából a Kárpát-hegységen áthaladva beléptem Magyarországra, ahol a híres Vámbéry urat látogattam meg. Vámbéry úrban állítólag kevés zsidó vér is csörgedezik, és híres oroszellenességéről. Régen dervisnek álcázva magát Közép-Ázsiában utazgatott, és kutatta Oroszország cselszövéseit, s erről Londonban írt. A »The Coming Struggle in [helyesen: for] India« с. könyvét már alaposan elolvastam, s így a Duna partján levő magas épületben beszélgetve vele igen kellemes érzés töltött el. Azóta elmulasztottam fenntartani vele a kapcsolatot, mégis elküldte nekem az önéletrajzát. Ezt a könyvet még most is őrzöm a könyvtáramban."8 A korabeli olvasóközönség azonban bővebb és élénkebb tudósításokat olvashatott tőle a Kokumin Shimbun 1897. február 14-iki (2120.) számában, amely közli a Tokutominak Budapestről szüleihez írott két levelét.9 Az egyikből, amelyet „Budapest, november 3-ika du. 9 óra" dátummal látott el, megtudhatjuk, hogy aznap reggel kb. fél 8-kor érkezett Budapestre, majd felkereste a millenniumi kiállítást és megnézte a záróünnepséget. Tokutomi írja, hogy „Budapest Magyarország fővárosa és igazán pompás város. Berlinnél még inkább szebbnek tűnik. Az emberek a hiungnuk leszármazottai lévén úgy tűnik fekete szeműek és arcuk is olyannak látszik mint a japánoké". A másik levélből, amelyen a „Budapest, november 5-ike reggel" dátum van, kiderül, hogy Vámbéryt november 4-ikén látogatta meg. A levélnek szempontunkból érdekes része, mely kb. a felét teszi ki, a következőképpen hangzik: „Magyarország lakossága 14 millió, köztük a magyarok 7 millióan vannak. Ez egy ázsiai nép, mely a Tiensan vidékéről jött. 1848-ban (Magyarország) megkísérelte magát függetleníteni Ausztriától, de Ausztria keserves harcok után orosz katonák segítségével legyőzte. Azóta elnyervén az önkormányzatot, most már Ausztriával koalícióban van. A nemzet felélénkülése gyorsan halad előre, és már annyira életerős, hogy képes Ausztriát túlszárnyalva felemelkedni. A parlament építése 10 éve folyik, már elköltöttek rá 22 millió forintot (egy forint kb. egy yen), és állítólag 5 év múlva lesz kész. Úgy tudom, hogy az európai parlamentek között a legjobbak egyike lesz. Jelenleg a kerületek újfelosztása folyik, és nagy épületeket szétrombolnak és folyton szélesítik az utakat. A föld alatt pedig villanyvasutakat működtetnek, melyek a Duna alatt áthaladván érkeznek a folyó másik partjára. Figyelemre méltó, hogy az egész nemzet buzgón lelkesedik a felvilágosodási politikáért." Ezek a helyszínen íródott sorok Tokutomi első benyomásai Magyarországról és a magyarokról.1 0 Ezekbe ugyan a tények mellett olyan valótlan vagy pontatlan dolog is bekerült, mint a Duna alatt haladó vasút, de ez számunkra most nem nagyon lényeges. Inkább két dolgot szeretnék kiemelni, amelyek miatt Tokutomi vonzalmat érzett Magyarország iránt. Az egyik az — mint ahogy a fenti soraiból is kitűnik —, hogy a japán publicista úgy tudta — bizonyára már az Európába való útrakelése előtt —, hogy a magyarok ázsiai származásúak. Bizonyos, hogy ilyennek akarta látni a magyarokat attól függetlenül, hogy a valóság mit mutatott. Tudjuk, hogy 1880-ban még Budapesten a népességnek anyanyelve szerint kb. csak 57%-a volt magyar, és később a nem magyar ajkúak is — többek között németek — egyre erőteljesebben vették át a magyar nyelvet, s az ilyen magyarosodás közepette Budapest a millennium korára már nagyjából magyar várossá alakult.11 Tehát Tokutomi nyelvileg és ebből eredően nemzetiségileg is viszonylag homogén, de az eredeti etnikai összetétel szempontjából heterogén lakosságot láthatott itt. Ha a japán újságíró meg tudta
