Századok – 1994

Közlemények - Kelemen Elemér: Az oktatási intézményhálózat fejlődése és az oktatási vonzáskörzetek alakulása a Dél-Dunántúlon 1886–1914 között III–IV/674

690 KELEMEN ELEMÉR A magasabb szintű iskolázás lehetőségeinek kiterjedése némi fáziskéséssel és csekélyebb területi különbségekkel követte az elemi népoktatás ellentmondásos fejlődését. Ha a nem elemi fokú iskolák (felső nép- és polgári iskola, inasiskola, középiskola) adatait együttesen vizsgáljuk, megállapíthatjuk azt, hogy az iskolahálózat fokozatos kiépülésének és differenciált fejlődésének eredményeképpen egy vertikálisan és horizontálisan is jól tagolt oktatási szervezet jött létre, amely a helyi igényekhez fokozatosan igazodva, egyre több irányú továbbtanulást tett lehetővé. Egy-egy nem elemi fokú iskolára 1914-ben Baranya megyében 14 686, Tolna megyében 15 721, Zala megyében 17 935, Somogy megyében 18 298 lakos jutott. (L. 13. sz. táblázat) 5) Egyéb iskolák Részben a kutatás elégtelensége, részben az előbbiekben nem említett iskolák (óvó- és tanítóképzők, különféle szakiskolák) speciális jellege miatt csak a viszonylagos teljesség kedvéért utalunk a Dél-Dunántúlon működő egyéb iskolákra. A népiskolai oktatás legfelső fokát jelentő tanító, ill. tanítónőképző intézetek közül 1914-ben négy működött ezen a területen: az 1869-ben alapított csurgói (állami), az 1879-ben létesített csáktornyai (állami), az 1856 óta működő pécsi (r. katolikus) tanítóképző és az 1897-ben szervezett pécsi (r. katolikus) tanítónőképző. E négy képzőintézetben — 1908-as adatok szerint — 54 tanár összesen 437 növendéket tanított. Az intézetek vonzáskörzete azonban — részben a hagyományok, részben a felekezeti jelleg miatt is — túllépte a Dél-Dunántúl földrajzi határait. A korabeli statisztikák meglehetősen mostohán bánnak a szakoktatási intézményekkel. Az e témára vonatkozó kutatási eredmények híján csupán tényszerű összefoglalásra szorítkozhatunk. 1914-ben 4 „gazdasági és bányászati szakiskola" működött e területen: 2 Zala megyében (a keszthelyi Georgikon utódjaként szervezett gazdasági középiskola és az 1892-ben létesített tapolcai vincellériskola); 1 Somogy megyében (az 1886-ban alapított szentimrei állami „földmíves iskola") és az 1896-ban alapított pécsi „m. kir. szénbányásziskola". A 9. „ipari és kereskedelmi szakiskola" közül 4 Pécsett, 2 Kaposvárott, 3 pedig Zala megyében (2 Zalaegerszegen, 1 Nagykanizsán) található. Közülük négy — Kaposvárott, Nagykanizsán, Pécsett és Zalaegerszegen — felső kereskedelmi iskola volt. A különböző szakiskolák körülményeiről (tanulólétszám stb.) jelenleg még nincsenek rendszerezhető, pontos adataink. (A négy gazdasági szakiskolában pl. 1911-ben 181 növendék tanult; az akkor már működő három felsőkereskedelmi iskolában 409. A többi iskoláról nem állnak rendelkezésemre statisztikai adatok.) A közoktatás dualizmuskori fejlődése a történelmi fáziskésés sajátos körülményei között ment végbe a Dél-Dunántúlon. A statisztikai adatok feldolgozása során olyan fejlettségi mutatókat kerestünk, amelyek segítségével az eltérő fejlettségű és