Századok – 1994

Közlemények - Kelemen Elemér: Az oktatási intézményhálózat fejlődése és az oktatási vonzáskörzetek alakulása a Dél-Dunántúlon 1886–1914 között III–IV/674

ISKOLÁK A DÉL-DUNÁNTÚLON 1868 ÉS 1914 KÖZÖTT 689 r. katolikus (püspöki) „nem teljes" gimnáziummal (1912), valamint a dombóvári kir. katolikus — „nem teljes" — gimnáziummal (1913). így 1914-ben már 14 középiskola működött a Dél-Dunántúlon. (L. a 12. sz. táblázat.) Az 1871 és 1914 közötti fejlődés mértéke mind az iskolák számát, mind a tanulók számát tekintve felülmúlta az országos fejlődés arányát (155,5 - 130,8, ill. 262 - 223,6 százalék). Ezáltal nőtt a régió részesedése az ország középiskoláiból, ill. középiskolai férőhelyeiből is (5,1 - 6,1, ill. 4,3 - 5,03 százalék). Ezek az adatok azonban — a lakosság csaknem 8 százalékos arányához viszonyítva — még mindig jelentős hátrányról tanúskodnak. 1914-ben Magyarországon kb. 80 000, a dél-dunántúli megyékben kb. 104 000 lakos jut egy iskolára, országosan minden 226., itt csak minden 357. polgár folytatott középiskolai tanulmányokat. A középiskolában tanulók között némileg csökkent a reáliskolai növendékek aránya (1914: 16,7%). Nem tudtuk viszont teljesen áttekinteni a középfokú továbbtanulást jelentő, bár hivatalosan nem középiskolának minősülő gazdasági, ill. ipari és kereskedelmi szakiskolákba járók számát. Ez az 1914-ben kb. 800-1000-re becsülhető tanulólétszám máris kb. 40 százalékosra módosítja a nem hagyományos középiskolákban tanulók arányát.