Századok – 1994

Közlemények - Kelemen Elemér: Az oktatási intézményhálózat fejlődése és az oktatási vonzáskörzetek alakulása a Dél-Dunántúlon 1886–1914 között III–IV/674

ISKOLÁK A DÉL-DUNÁNTÚLON 1868 ÉS 1914 KÖZÖTT 683 végére, valóságos „kultúrgödörbe" került. Az ezt követően tapasztalható gyarapodásnak az első világháború vetett véget. A Dunántúlnak az országos átlagértékekhez viszonyított megtorpanása, majd visszaesése, ha az itteni adatok talán egy kissé kedvezőbbek is, a dél-dunántúli megyékben is szembetűnő. 1872-ben és 1880-ban az egy iskolára, ill. az egy népiskolai tankötelesre vetített relatív költség3 még meghaladta az országos átlagot; 1890-ben azonban fordul a kocka, s ettől kezdve az egész Dunántúl, de déli megyéi is többnyire elmaradnak az országos átlagtól. Az iskolai költségek relatív — az országos fejlődés üteméhez viszonyított — csökkenése a Dél-Dunántúlon kialakult iskolahálózat és iskolaszervezet dinamikus továbbfejlesztésének objektív korlátaira utal. A terhek legnagyobb hányada ugyanis közvetlen az iskolafenntartó — zömmel paraszti — lakosságra hárult, akár az egy-3 Az egy iskolára jutó „relatív" költség kiszámításánál az iskolák nagyságát mutató viszonyszámot (iskola-tanító arányt) vettük figyelembe.