Századok – 1994

Közlemények - Varga J. János: Ismeretlen adalékok az 1716. évi péterváradi ütközethez III–IV/634

A PÉTERVÁRADI CSATA, 1716. AUGUSZTUS 5. 647 a magaslatokon át Sig.Qa szekérvárukhoz futottak. Bár a balszárny lovassága kezdetben sokat szenvedett az ellenséges ágyúktól, mégis olyan messzire előrenyomult, hogy végül az ellenség Lit:X. ettől az ellenlökéstől több helyen zavarba jött és minden oldalon hátrálni kezdett. Következésképpen akkora területet engedett át hadseregünknek, amelyen felfejlődhetett és rendezetten előre vonulhatott az ellenséges magaslatokra Lit:Y. Hercegi őfensége Eugén herceg (aki hajnali 2 óra óta az első sánc külső sarkában és az ütegnél tartózkodott, szemközt a nagy ellenséges üteggel és az akasztófával Sig. ^ja folytonos ellenséges tüzérségi tűz közepette szemlélte a csapatok felfejlődését és menetelését, s amint Alexander herceg hadteste előrenyomult őkegyelmességével, gróf Heister tábornagy úrral, lóra ült és példát mutatva fenséges személyével, a legnagyobb tűzben a gyalogság mellett maradt s újra rendbe szedte azt. Miután a császári lovasság jobb szárnya egy kissé felfejlődött, a legnagyobb tisztelettel említett hercegi őfensége odasietett, a menekülő ellenség után nyomult és megrohamozta az általa megszállt magaslatokat és hegyeket Lit:Z., mire a törökök, akik még azt remélték, hogy a szekérvárban tarthatják magukat, teljesen megfutamodtak, ám a császári lovasság sokat felkoncolt közülük saját táborukban, ahova a legnagyobb zavarodottságban menekültek. Hátrahagyták a teljes tábort: sátort, ágyút, mozsarat, lőszert, élelmet és nagy mennyiségű poggyászt, igen sok bivalyt és tevét, amelyeket zsákmányul ejtettek. Még nem volt déli 12 óra, amikor hadseregünk elfoglalta az egész tábort, a hegyen fekvő török főtáborhellyel együtt, ahol a nagyvezír sátránál feküdt gróf Breuner altábornagy úr a Pálffy-féle csatározásban [elfogottakkal] együtt, frissen lekaszabolva, megvasalva a nyakán és a lábán. A török lovasság kevés ellenállást tanúsított, megfutamodott, ellenben a cserben hagyott janicsárok annál többet kiálltak, így a törökök teljes vesztesége mintegy 30 000 főt tett ki. A nagyvezír, amikor seregének menekülését már biztosította, a legnagyobb tűzbe ment, ahol a janicsár agával, Mehmet pasá\d\ cs sok más pasával meg tiszttel együtt életét veszítette. Zsákmányoltak [ti. a császáriak] 172 nagy- és kisméretű ágyút, 156 zászlót, nem számítva az elhagyott és elragadott lobogókat, hasonlóképpen 5 lófarkas hadijelvényt és 2 pár üstdobot. Röviden szólva tökéletes győzelem volt, mivel a fölényben levő ellenségnek és előnyösen fekvő táborának a megtámadásakor a német kitartás és bátorság többször megnyilvánult, s mert elhangzott vélemények szerint az ellenség hadserege, a tatárok nélkül, akik nem egyszer kirajzottak a környékre, 200 000 főből állt.28

Lovasságunk, amelyik nem egyenletes terepen fejlődött fel, s ezért csak ezredeket, sőt századokat és alakulatokat tudott megindítani, nagy becsületet és hírnevet szerzett, és mindent megtett, ami egy lovasságtól elvárható. Ebben a csatában azonban császári tábornokok estek el: Lancken és gróf Wallenstein altábornagy úr, azután Geulen vezérőrnagy úr, gróf Rovero az Alt Daun, gróf Erbs29 a Jung Daun, Goldacker a Geschwind, Forstner az Alt Württemberg és Streithorst ezredes úr a Prinz Friedrich von Württemberg ezredből, rajtuk kívül gróf Pálffy János Baptist30

főszárnysegéd és Chretion de Bouchon főszállásmester. Gróf Bonneval altábornagy úr, gróf Oduyer [korábban Odwyer] és báró Schilling vezérőrnagy úr, továbbá Schuknecht ezredes az Alt Daun ezredből, gróf Trautsohn ezredes, de Billers a Mercy és Schlauersbach a Pálffy ezredből súlyosan megsebesült, utóbbi hamarosan meg is halt. Az elesett ezred-tisztek, altisztek és közkatonák száma ebben a csatában 1033 fő, a sebesülteké 3370 fő,„összesen 4499 fő31

és 1569 ló volt. A sáncban tartózkodó