Századok – 1994

Közlemények - Varga J. János: Ismeretlen adalékok az 1716. évi péterváradi ütközethez III–IV/634

Varga J. János PÉTERVÁRAD, 1716. AUGUSZTUS 5.* Savoyai Eugén és Ali Damad nagyvezír csatája egy művészi igényű ábrázoláson III. Ahmed szultán csapatai 1715 nyarán megtámadták a Velencei Köztársaság moreai (Peloponnesos félsziget) birtokait. A Porta ezzel megszegte az 1699-ben kötött békeszerződést, amely a Török Birodalom vezetőit arra kötelezte, hogy adják át Velencének Moreát. A törökök azonban úgy érezték a köztársaság moreai jelenlétét, mint „tövist a húsukban", ezért kapóra jött számukra, hogy Velence fegyverrel látta el az orosz-török háború idején (1711-1714) ismét nyugtalankodó montenegróiakat. A török hadak elözönlötték a félszigetet, flottájuk pedig ostrom alá vette Kandia (Kréta) szigetének erősségeit. Velence egyedül gyengének érezte magát a hatalmas birodalommal szemben, ezért a régi szövetség1 alapján VI. Károly német-római császárhoz fordult segítségért, és újabb katonai együttműködés létrehozására kérte fel. Károly, aki éppen befejezte a spanyol örökösödési háborút2

és a nagy rivális, XIV. Lajos halála3

után biztonságban tudta a Rajna menti határokat, ugyanakkor számolva a Portának a Habsburgok dunai birodalma ellen irányuló támadásával is, gyorsan cselekedett: 1715 tavaszán elrendelte Magyarország déli határvédelmének megerősítését, 1716. április 13-án megkötötte a szövetséget Velencével, a hónap végén Bécs a karlócai béke megszegésével vádolta a Portát, júniusban pedig megindultak a császári csapatok, hogy Futaknál táborba szálljanak a török ellen. A Habsburg haderő irányítását, immár másodízben a magyarországi hadszíntéren, Savoyai Eugén hercegre bízta az uralkodó.4

Az 53 esztendős, kivételes katonai képességekkel megáldott hadvezér útja messziről, XIV. Lajos környezetéből vezetett idáig. Moriz Eugén Savoy — Carinan hercegének és Soissons grófjának a fiaként született. Atyja rokonságban állott Savoya hercegeivel, sőt a Bourbonokkal is. Anyja, Olympia Mancini szellemes és szenvedélyes asszony, aki XIV. Lajos első szerelme volt, s annak a Mazarin bíborosnak az unokahúga, aki a leendő Napkirály államférfiúi nevelésében tevékenyen részt vett. A szép Olympia később a király kegyéből kiesvén, áldatlan intrikákba keveredett, s el kellett hagynia Párizst. A megbékélni nem tudó uralkodó gyűlölte őt, s családját is üldözte, ami eldöntötte Eugén herceg sorsát. Ifjúkori hányattatásaihoz azonban előnytelen külseje is hozzájárult. Gyenge testalkatú fiúvá serdült, termete apró, háta kissé görbe, nyaka rövid, arca csúnya volt: pisze orra alatt rövid felső ajka láttatni engedte szemfogait. A Napkirály nem tűrte meg maga körül a csenevész ifjút. " Az olvasó — és szerzőnk — elnéző megértését kérjük, amiért előző számunkban téves évszámmal jelent meg e cikk címe. (A szerk.)