Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

620 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY csak 156 ezer iskolaköteles lett volna e tabellák szerint. A Felbiger által megadott tanulólétszámokat célszerűbb tehát — a Vas megye esetében követett módszerrel — a józsefí népszámlálásban közölt lakosságszámmal egybevetnünk. A kisiskolák tanulói az összlakosság százalékában (1781) Tartomány Ibnulók Lakosság /ezer fő/ Tanulók aránya Alsó-Ausztria 37 393 1268 2,94 % Felső-Ausztria 13 987 621 2,25 % Csehország 65 552 2922 2,24 % Morvaország 22 252 1262 1,76 % Tirol 14 572 430 3,38 % Karin tia 4 297 295 1,45 % Krajna 1 124 440 0,25 % Galícia 5 864 3268 0,17 % Vas megyében számításaink szerint az 1770-es években a lakosság mintegy 1,86%-a járt iskolába. Ez az arány lényegesen rosszabb annál, mint amit a birodalom legfejlettebb tartományaiban, Alsó- és Felső-Ausztriában és Csehországban, vagy mint az öntudatos parasztságú Tirolban találunk. Vas megye szintje — legalábbis a mennyiségi mutatók alapján — nagyjából megfelelt Morvaországénak, és valamivel jobb volt Karintiáénál. Krajna azonban, valamint a fejletlen Galícia az iskolaügy terén igen nagy mértékben elmaradt a Nyugat-Dunántúl mögött. Kísérlet a nemzetközi összehasonlításra A vasi kisiskolák helyzetét a következőkben megpróbálom összehasonlítani két olyan állam iskoláinak viszonyaival, amelyek a 18. században az iskolaügy terén élenjárónak számítottak: Poroszországéval és Franciaországéval. A 18. századi nyugat-dunántúli iskolákat a Habsburg-birodalmon kívül a legjobban a korabeli poroszországi iskolákkal vethetjük össze. Poroszország az iskolaügy terén a felvilágosult abszolutizmusok „mintagyerekének" számított. Aligha véletlen, hogy Mária Terézia is az iskolaügy szervezésében Poroszországban tapasztalatokat szerzett Felbiger apátot, az idézett kimutatások szerzőjét, bízta meg a birodalmában az iskolák reformjával. Poroszországban az állam kiemelt figyelmet fordított az iskoláztatásra, a porosz királyok számos idevágó rendeletet adtak ki. Ha azonban a központi hivatalokat elhagyva az egyes falvakra fordítjuk a figyelmünket, akkor Poroszországban a Nyugat-Magyarországon a Ratio Educationis kibocsájtása előtt tapasztaltakhoz meglepően hasonló viszonyokat találunk.146 A nyugat-magyarországi és a poroszországi iskolamesterek fizetését összegszerűen is egybevethetjük. A tanító a protestáns porosz királyságban is elsősorban kántor és sekrestyés volt. így a filiás falvak mesterei, akárcsak Vas megyében, Poroszországban is sokkal kevesebbet kerestek az anyaegyházakban dolgozó társaiknál, hiszen a temetésekért mindenhol az anyaegyház mestere kapott pénzt, aki a papot kísérte. Ezért — akárcsak a Nyugat-Dunántúlon — Poroszországban is gyakran panaszkodtak arról a filiák lakói, hogy náluk a mester jövedelme olyan csekély, hogy