Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 619 közötti falvak és mezővárosok közül többen 1617-ben és 1805-ben is összeírták a tanulók létszámát. Iskolábajárók Stájerország keleti részében (1617, 1805) Települések Tanulók száma 1617 Tbnulók száma 1805 Települések télen nyárun Tbnulók száma 1805 Gnas nincs adat 20 125 Sankt Margarethen an der Raab egy sem egy sem 60 Sankt Ruprecht 15 3 112 Weiz 5 egy sem 68 Ftiedberg 15 4 16 Leutschach 20-24 „szinte senki" 70 Ez a néhány adat inkább csak jelzést adhat arról a fejlődésről, amit ezek a Vashoz közeli stájer községek iskolái bejártak a 17. század és a 19. század eleje között. A Mária Terézia és II. József által elrendelt iskolareform végrehajtása, az elvek átültetése a gyakorlatba, mint a stájerországi szakirodalom hangsúlyozza, itt is a 19. század első évtizedeire, Ferenc császár uralkodásának idejére maradt. Alsó-Ausztriáról 1779-ből van olyan részletes felmérésünk, amely az egyes esperességekben feltünteti az iskolába járók arányát. A felmérés — jelezve az ottani, Vasnál fejlettebb viszonyokat — nem a 6-9, hanem a 6-12 éves gyerekeket tekintette iskolaköteleseknek, így ezeket a százalékszámokat nem vethetjük egybe közvetlenül a vasi adatokkal. Az adatokból azonban így is kitűnik, hogy Alsó-Ausztriában csak a Bécs környéki és a gamingi esperesi kerületben járt a gyerekeknek több, mint a fele iskolába, a fővárostól távolabb fekvő Weitra, Altpölla és Pottenstein kerületekben pedig mindössze 14-20%-uk látogatta az iskolát. A felvilágosult abszolutista iskolapolitikának tehát akadt bőven tennivalója még a birodalom legfejlettebb tartományában, a császárváros környéken is.14 4 Az Udvari Tanügyi Bizottság (Studienhojkommission) levéltárában olyan táblázatos kimutatások maradtak fenn, amelyeket Johann Ignaz Felbiger apát, az iskolareform atyja állított össze II. József uralkodásának kezdetén az egyes tartományok iskoláiról, az ottani iskolaköteles gyerekekről és a tanulókról.145 Ezek a táblázatok az első pillantásra azzal kecsegtetik a kutatót, hogy segítségükkel kiszámolhatjuk az iskolalátogatók arányát az iskolaköteles népességen belül az egyes birodalmi tartományokban. Ez a forrás azonban arra is rávilágít, hogy a 18. század végén az államgépezet csak korlátozottan felelt meg a mindenről pontos és egységes kimutatást kívánó kormányzat igényeinek. A triviális iskolákat látogató tanulók számát — a nyilvánvaló elírást sejtető trentoi adatok kivételével — valósnak fogadhatjuk el, az összeíróknak azonban szemmel láthatóan nem volt egységes utasításuk arra nézve, hogy kiket kell „iskolaköteles" korúnak tekinteniük. (Felbiger apát maga az összlakosság egynyolcadával számolt, mint iskolakötelesekkel.) így történhetett, hogy 1781-ben Alsó-Ausztriában 94 ezer, míg a fele annyi lakossal bíró Felső-Ausztriában 67 ezer iskolaköteles gyereket írtak össze. Hasonlóképpen Morvaországban 118 ezer, a két és félszer népesebb Csehországban viszont
