Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
618 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Az említett hét faluban átlagban a gyerekek egyhetede eljutott az iskolába. A 42 faluból azonban, amelyeket az esperes felkeresett, 28-ban egyáltalán nem folyt oktatás. A főesperes 38 faluban összesen 9271 lelket számlált meg, további négy falu protestáns lakói azonban nem hagyták magukat összeírni, hanem ehelyett Lacza uramnak „frivol és szemtelen megjegyzéseket mondtak". A 101 iskolásgyerek tehát mintegy 9500 lakos közül került ki. Ha — a Vas megye esetében alkalmazott másik módszerrel — a lakosság kb. 10%-át tekintjük iskolaképes korúnak, akkor a gyerekek alig egytizede (10,6%) jutott el az iskolába. 1698-ban Vas megyében csak 1188 lakosra, a győri főesperességben viszont 1583 lakosra jutott egy iskolaépület: mint láttuk, Győr környékén ekkor alig volt iskola. A háborús pusztítás miatt még a templomok jórésze is romokban hevert, máshol falurészek árválkodtak pusztán, a parasztok pedig az iskolaépítést szemmel láthatóan a kevésbé fontos feladatok közé sorolták. A tanítókkal viszont ez a terület Vas megyénél jobban el volt látva: Vasban ekkor 1134 lakosra, Győr környékén viszont csak 678 lakosra jutott egy tanító vagy oktatással is foglalkozó licenciátus. A győri főesperességben jobb volt az iskolák helyzete Vas megye egészénél, és körülbelül megfelelt annak, amit Kazó főesperes vizitációjában Vas északkeleti, fejlettebb részének iskoláiban talált. Az írástudók aránya Győr vármegyében az 1770. évi felmérés alapján, Sopron és Moson megyéknél lényegesen rosszabb, ám Vasnál kedvezőbb volt: a falvak és mezővárosok 14,8%-ában akadt legalább egy ímitudó esküdt. Vas iskolaügyét a 17. század végén a három észak-dunántúli megyéével, a 18. század második felében pedig Somogy megyéével hasonlíthatjuk össze, ezúttal az állami összeírások alapján. A vasi 213 tanítóval szemben az 1770-es években Somogyban csak 146 tanító működött. A megye lélekszáma is alacsonyabb volt azonban: 188 ezer helyett csak 126 ezren éltek itt, azaz egy tanítóra mindkét vármegyében nagyjából ugyanannyi lakos jutott: Somogyban 863, Vasban 867. Ezek a számok korrekció nélkül azonban igencsak megtévesztőek, és szinte érthetetlenné teszik Csokonai 1799. évi kifakadását: „Hát csak kanásznak való a somogyi paraszt?" (Jövendölés az első oskoláról Somogyban.) A tanító szó ugyanis maga is félrevezető: 1770-ben a somogyi tanítók 37%-ának egyetlen tanulója sem volt, és csak 61%-uk tanított legalább olvasni. Hiába hívtak valakit tanítónak, ha ő még az olvasásra sem oktatott, akkor — akárcsak a vasi Tótság mesterei — valójában csak kántor volt. A látszólag egybeeső számadatok ellenére tehát Vas megyében sokkal kedvezőbbek voltak az alfabetizáció feltételei, mint az elmaradottabb Somogyban — Csokonai tehát nem tévedett. Ez tükröződik abban is, hogy 1770-ben a somogyi falvak és mezővárosok közül alig nyolcban (2,9%) akadt legalább egy írástudó bíró vagy esküdt.14 2 Iskolák Alsó-Ausztriától Galíciáig A Vas megyei iskolába járók arányát a Habsburg-birodalom többi tartományával is egybevethetjük. A Vassal határos stájer falvakról a 18. századból nincsenek részletes adataink, de egy 1617-ben végzett egyházlátogatás és egy 1805. évi felmérés mégis némi képet adhat arról a megye közvetlen szomszédságában fekvő területről, ahonnan, mint láttuk, a vasi tanítók egy része is érkezett.14 3 A Graz és Vas megye
