Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 601 távol maradhattak az iskolától: egyrészt azért, mert az adott vidék elmaradottsága miatt a parasztoknak nem volt igényük a tanulásra, másrészt pedig azért, mert a protestáns szülők nem engedték a gyerekeiket a katolikus iskolamesterhez, mert attól féltek, hogy az áttéríti őket. A Tótság vagy a szentgotthárdi kerület katolikus falvaiban a tanulás iránti igény nem volt elég erős, ezért jár iskolába a gyerekek alig kettő, négy, hat százaléka, vagy éppen senki sem. Az Őrség nyakas kálvinista lakói viszont nem adták a katolikus iskolamester keze alá a gyerekeiket, így a kercai iskolában mindössze két gyerek tanult, a veleméri, őriszentpéteri, belsőrákosi iskolák pedig kongtak az ürességtől. Hasonlóképpen „bojkottálták" a katolikus mestereket a kemenesaljai evangélikusok: a mihályfai plébánián a gyerekek alig 2,5%-a, Hőgyészen 3%-a járt iskolába, Szentmártonban pedig éppenséggel senki: innen az evangélikusok nyilván átjártak a közeli artikuláris hely, Dömölk evangélikus mesteréhez. A legmagasabb arányban néhány Vas megye nyugati felén fekvő, németnyelvű, tiszta katolikus lakosságú plébánia területén jártak iskolába a gyerekek: a vörösvári plébánia falvaiban a gyerekek éppen fele, a röti plébánián 58,8%-a, Németkeresztesen 50,5%-a, Kertesen 43,9%-a tanult. Feltehető, hogy ezeken a helyeken a helyi plébánosok és iskolamesterek hatása érvényesült, a szomszédos, szintén német és katolikus lakosságú falvakban ugyanis lényegesen kisebb arányban jártak iskolába a gyerekek. A farkasfai plébánia falvaiban a gyerekek alig 29,6%-a járt iskolába, míg a szomszédos vörösvári plébánián a fele; a németlövői plébános hívei minden negyedik (26,0%), a németkeresztesi hívei minden második (50,5%) gyereket iskoláztattak. Még nagyobb volt a különbség a lékai kerületben a rőti plébánia és a közeli pörgölényi plébánia adataiban: a rőtiek gyerekei jártak a legmagasabb arányban iskolába Vas megyében, a gyerekek több mint fele (58,8%) eljutott az iskolába, a pörgölényi plébánia szintén német, szintén tisztán katolikus lakosságából azonban csak a gyerekek 6,4%-a ismerkedett a betűkkel.8

9 A gyerekek kisebbik része, megyei átlagban mintegy hatoda látogatta a 18. század második felében az iskolát. Az iskolaépületek leírásai alapján nyilvánvaló: ha valamelyik faluban minden gyerek meg akarta volna tanulni a betűket, be sem fértek volna a szűk tanterembe. Az iskolát kijárt analfabéták Akik eljutottak az iskolába, azok sem mind tanultak meg írni. 24 vasi kisiskolában 1770-ben eleve nem is tanítottak írni, itt csak olvasni tanulhattak meg a diákok, és a többiben is külön tarifája volt a csak olvasni és külön az írni is tanulóknak.9

0 Az iskolák társadalmi hatásának vizsgálatakor igen fontos lenne, hogy megtudjuk, hogy az iskolát látogató diákok közül hányan tanultak meg írni, és hányan elégedtek meg az olvasnitanulással, ezt azonban csak ritkán jegyezték fel. A canonica visitatiókból és a helytartótanácsi iskolaösszeírásból azonban kitűnik, hogy a tanulók jó része csak olvasni tanult. Oktatja a latin nyelv alapjait és a számtant is, írták a szerdahelyi tanítóról, „de főként olvasni tanít". „Tanít olvasni, egyeseket írni is" — állapították meg további öt tanítóról. A ncmetlövői mester is tanított olvasni, „írni azonban alig valakit", a németkeresztesi tanító pedig „csak olvasni tanít és kevés