Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 595 hogy az egyik vasi filia, Pórporpác tanítójáról feljegyezték, hogy „kenyerét nyomorúságosan keresi aratással, csépléssel, és koldulva mások könyörületéből".6

5 A vasi iskolamesterek jövedelme 1770-ben 1. Plébániával rendelkező falvak tanítói Kerületek a tanítók száma évi átlagjövedelem (forint) rohonci 12 69,1 szombathelyi 19 62,5 őrségi-hegyháti 21 42,1 németújvári 20 36,2 2. Filiák tanítói rohonci 14 28,4 szombathelyi 13 26,2 őrségi-hegyháti 4 25,9 I németújvári 13 22,6 A filiák tanítóinak jövedelme az adott kerület plébániás falvaiban tanító mesterek jövedelmének százalékában (1770) rohonci kerület 41,1% szombathelyi kerület 41,9% őrségi-hegyháti kerület 61,5% németújvári kerület 62,4% A filiák tanítói a plébániás falvakban működő mesterek jövedelmének átlagban mindössze negyven-hatvan százalékát keresték. Ennek az volt az oka, hogy az iskolamesterség elsősorban kántorkodásból állt, ebből folyt be a legtöbb jövedelem, és ezt főleg a plébános mellett kántorkodó iskolamester kapta, mert ő kísérte a temetésekre a plébánost. Egy Vas megyei középnemes, Bernáth György birtokán a 18. század végén, az erdőőr és a béresek évi 23, az ökörpásztor 24 forintot kaptak, amit körülbelül ugyanennyit érő természetbeni juttatás egészített ki. A filiák tanítói 25 forint körüli átlagjövedelmükkel tehát jócskán az erdőőrök és az ökörpásztorok alatt maradtak, míg a plébániás falvakban tanító, és ami a kereset szempontjából fontosabb, ott kántorkodó iskolamesterek átlagjövedelme Bernáth uram alkalmazottai közül a majorosgazdáéhoz állt legközelebb, akinek a természetben kapott járandóságon kívül évi 46 forint 18 krajcárt fizettek. Az egész megyében csak egy-két iskolamester közelítette meg Bernáth György számvevő tisztjének 200 forintos illetményét.6

6 Érthető tehát, ha a tanítói pálya presztízse alacsony volt. Ahogy 1770-ben Nagysitkén elmondták, szükséges lenne ugyan, hogy a gyerekek egy megfelelő tanítótól ne csak az írás-olvasást, de a számtant is megtanulják, ám „a csekély jövedelem miatt az iskolamesteri feladat betöltésére kevésbé alkalmas embereket kényszerülnek alkalmazni". Nemeskeresztúrott a helybeli nemeseket okolta az összeíró esperes, amiért az általa sommás egyszerűséggel idiótának nevezett Márton Györgyöt megtűrik: „A fejlődés reménye sem csillan meg a fent említett ügyben, mivel a