Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

594 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY fia volt, nem tudjuk). Ez utóbbi 1778-ban meghalt, és ekkor tizennyolc éves fia, Ignaz Rager folytatta tovább a tanítást.6

3 „Rongyos" és jómódú mesterek Az egyházlátogatások aprólékos gondossággal feltüntették a tanítók jövedelmeit is. Ezek az adatok azonban egymással összevethetetlenek, hiszen az összehasonlításhoz tudnunk kellene, hogy a falubeli mester évente átlag hány temetésre számíthatott, mennyit ért a kapott disznóláb és a kántorkenyér, és milyen jövedelem volt várható a Mester földje parcellából? Csak az állami iskolaösszeírásból kaphatunk világos képet, és ott is csak azokból a falvakból, ahol a megesketett helybeliek megbecsülték és forintösszegre lefordították ezeket a tarkabarka járandóságokat. Ebből az összeírásból az is egyértelműen kiderül, hogy nem volt összefüggés az iskolában tanulók száma és a tanító jövedelme között, mert bár minden egyes diák fizetni tartozott a tanításért, a tanítás a mester számára csak mellékfoglalkozást jelentett, és ez a jövedelmében is tükröződött: a tanítás keresetének csak 10-20%-a származott a tandíjból. Két esperesi kerületben, a szombathelyiben és az őrséghegyhátiban 1770-ben összeírták a mesterek jövedelmét, és ezen belül a tanításból származó összeget is.6

4 A tandíj aránya a vasi iskolamesterek jövedelmén belül (1770) (Szombathelyi és őrség-hegyháti esperesi kerületek, plébániás falvak) a tandíj aránya az összes jövedelmen belül a 28 tanító közül 0-10 % 11 10,1-20 % 7 20,1-30 % 7 30,1-40 % 3 40,1 % -0 Két másik kerületben, a rohonciban és a németújváriban nem jegyezték fel a tandíjak összegét, itt csak a tanítók összjövedelmét adták meg. Ha azonban ezt a jövedelmet egybevetjük azzal, hogy melyik tanító hány gyereket tanított, akkor egyértelműen kitűnik, hogy semmiféle összefüggés sem volt a tanulók száma, tehát a várható tandíj nagysága és a mesterek jövedelme között. Ez a fenti táblázat alapján nem meglepő, hiszen a tanításért befolyt összeg mindenhol csak a tanítói kereset töredékét adta. Az iskolamesterek közül azoknak volt magas, 100 forint feletti jövedelme, akik valamelyik nagyobb mezővárosban éltek vagy a földesúrtól is kaptak fizetést (ezért gyakran zenélni tartoztak). A szentgotthárdi mester a helyi ciszterci apátságtól, a rohonci, a körmendi és a borostyánkői mesterek a Batthyány hercegi családtól kaptak pénzt. A szombathelyi tanító a Széchényiek győri alapítványából, a sároslaki pedig Weber József, egy gazdag körmendi kereskedő alapítványából egészítette ki a fizetését, és jutott tisztességes jövedelemhez. A filiák mesterei között azonban akadtak olyanok is, akik mindössze évi 10-12 forintot kerestek. Ezek után nem meglepő,