Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 593 26-án már 15 évvel korábban, Batthyány egyházlátogatása idején is ugyanott tanítottak, további három helyen pedig a korábbi iskolamester öccse, vagy fia vette át a tanítást. (A korabeli vezetéknevek kialakulatlansága miatt igen valószínű, hogy ennél több iskolamester maradt ugyanabban az iskolában, de nem ugyanazon a néven írták össze őket 1770-ben, illetve a korábbi egyházlátogatáskor.) Különösen feltűnő, hogy a tótsági tanítók majdnem fele, öt mester, több mint 15 éve működött ugyanabban a faluban, de ők egy kivételével nem tanítottak. A környékről származó, szlovénül beszélő kántorok voltak, akik már csak nyelvtudásuk korlátai miatt sem kapcsolódtak be a tanítók megyei piacába. Más volt a városi iskolamesterek helyzete: a lékai, szombathelyi, a két kőszegi tanító és további 5 mezőváros: Szentgotthárd, Szalonak, Vörösvár, Dobra és Németszentmihály iskolamesterei tudták, hogy szépen fizető posztjuknál jobbat úgy sem találnak, ezért nem is vándoroltak tovább, hanem igyekeztek a fiúkra örökíteni a tisztüket. 1778-ban 29 tanítót írtak össze, aki 15 éve vagy még tovább szolgált a posztján, közülük ismét öt volt tótsági. A felsőpetróci 78 éves mester már 40 éve szolgált ebben a faluban, amely első és egyetlen állomáshelye volt.5 6 Az előző két összeírásban szereplő városi és mezővárosi tanítók közül öten még negyedszázad múltán is a helyükön voltak. A 73 éves lékai mester immár 44 éve tanított, és apjától örökölte a hivatalát.5 7 Mathias Pauer 43 éve vezette a kőszegi német iskolát, segédtanítóul saját fiát fogadta fel.58 A vasi tanítók nesztora azonban a kőszegi magyarok 89 éves mestere, László János volt, aki nem kevesebb, mint 55 éve állt az iskola élén, és előtte is ugyanott volt segédtanító. Öreg kora miatt már nem tanított, helyette egy fiatal instructor oktatott, de László János láthatólag ragaszkodott a temetésekhez és a várostól húzott évi 82 forintos jövedelemhez.59 A fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vasi falvakban nem a helybeliek közül kértek fel valakit a tanításra, nem véletlenül arra vetődő embereket bíztak meg, hanem egy kialakult, bár elég alacsony szinten iskolázott réteg tagjaiból választottak. Ha akadt is katonából, trombitásból, asztalosból lett iskolamester a vasi tanítók között, nem ez volt a jellemző. Nagy többségük számára az iskolamesterség életpályát jelentett. Az állomáshelyét sok tanító váltogatta, de a foglalkozását csak kevés. Erre utal, hogy a mester tisztét többen az apjuktól örökölték. Szily püspök 1778-ban hét olyan vasi mestert talált, akik az apjuk hivatását folytatták. A már említett lékai és kőszegi iskolamesterek fiaikra örökítették a városi vagy mezővárosi iskolában a jól jövedelmező posztjukat. Hárman korábban mint segédtanítók szolgáltak iskolamester apjuk mellett, és később másutt, mint önálló iskolamesterek dolgoztak.6 0 Mikor 1770-ben a nicki iskolamester meghalt, a tanítást a fia folytatta.6 1 Németcsehen 1755-ben Johann Berkovits tanított, helyén tizenöt éwel később a húszéves Joseph Berkovitsot írták össze, aki feltehetően az előző mester fia volt. A szerdahelyi tanító, a 33 éves ifjabb Hersits Miklós a szomszéd faluból, Bozsokról származott, ahol a 64 éves idősb Hersits Miklós tanított — az alma itt sem esett messze a fájától.62 A két Hédii nevű mester valószínűleg testvér volt. Hédii András 1757-ben lett segédtanítóból iskolamester Szentgotthárdon, majd két szomszédos faluban folytatta a tanítást, helyét a mezővárosban a 13 éwel idősebb Hédii János, alighanem a bátyja, vette át. Szalonakon valóságos iskolamester-dinasztia tanított. 1756-ban Johann Rager volt a mester, 1770-ben pedig Michael Rager (azt, hogy az előzőnek öccse vagy
