Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
588 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY tanító származott, akik a megye másik végében, a vasvári járás két kis falujában találtak állást.3 4 A tanítói pálya alacsony presztízse, a várható csekély jövedelem magyarázza, hogy a városiak közül nem igyekeztek többen a falusi kisiskolákba. A Sopron megyéből érkezett 39 tanítóból 3-3 két mezővárosból, Lövőről, illetve Kapuvárról jött, magából Sopron városából azonban egyetlen egy vasi tanító sem származott, nyilván ugyanazért, amiért Kőszegről is csak ketten indultak a vasi falvak iskoláiba tanítani. A más megyéből származók között nagy volt az eltérés a két szomszéd között, míg Zalából csak húszan jöttek, Sopronból majdnem kétszer annyian, 39-en: a fejlettebb, több és jobb iskolával rendelkező északi szomszéd fölénye egyértelmű. Három tanító Veszprém megyéből jött Vasba, közülük ketten a közeli, gimnáziummal rendelkező Pápáról. Két-két mester érkezett Moson, Győr és Trencsén, egy-egy pedig Pozsony, Tolna, Somogy és Heves megyékből. A zalai tanítók elsősorban a megyéjükhöz közeli falvakban, a Rábától délre találtak állást, és a soproniak is főként Vas megye közeli északi felében tanítottak, így 1778-ban a Sopron megyével határos sárvári esperesi kerület tanítóinak fele, 13 mester származott Sopron megyéből, a szintén Sopronnal határos kemenesalji kerületben pedig a 16 tanítóból hat. Akadt persze, aki tovább vándorolt, nem állt meg a saját megyéjéhez közel fekvő iskolákban: A Vas vármegye északi részében fekvő Bőd, Vép, Kisunyom és Kopács tanítói is zalaiak voltak, és a megye déli tájain, Felsőszölnökön, Csipkereken, Tilaiban is akadtak Sopron vármegyei mesterek, ők számítottak azonban a kivételnek. 17 vasi tanító jött Ausztriából és Stájerországból, egy mainzi és egy salzburgi mellett további nyolc a cseh korona országaiban látta meg a napvilágot: egy Csehországból, kettő Sziléziából, öt pedig Morvaországból érkezett. Az Ausztriából és Stájerországból, a német birodalomból és az örökös tartományokból érkezett tanítók mindig a német anyanyelvű falvakban oktattak, azaz Vas megye nyugati részén, a mai Burgenland területén. Egy részük, átlépve a stájer-magyar határt, valójában csak a szomszédba indult, mint pl. Hidegkút tanítója, Maximilian Pöltl, aki a határt jelentő Lapines patak túloldaláról, az alig tíz kilométerre fekvő Burgauból származott. Igaz, ő sem egyenesen ide jött, hanem előbb a Kőszeg melletti Máriahegyen tanított.35 Szülőfalujától, a határon fekvő Hochneukirchentől negyven kilométerre, Németkeresztesen tanított Anton Gros, aki előzőleg még közelebb, Rohoncon és Farkasfalván volt iskolamester.36 A tanítók helyválasztásában a döntő tényező azonban nem a földrajzi, hanem a nyelvi közelség volt: így pl. Anton Gros Ls továbbvándorolt egy Moson megyei németajkú faluba. Azoknak a mestereknek pedig, akik Linzből, Salzburgból, Mainzból vagy éppen Morvaországból érkeztek, mindegy volt, hogy melyik vasi faluban alkalmazták őket, ám mivel magyarul nem tudtak, csak németeket taníthattak A messzi távolban szerencsét próbálók nem vaktában érkeztek, hanem az egyik tanító hívta a másikat. A németszentmihályi mester, Johann Gerhardt Ausztriából, a magyar határ szélén fekvő Kirchschlagból származott, akárcsak a tőle 25 kilométerre, Borostyánkőn tanító, hat évvel fiatalabb Joseph Gerhardt. Feltehetjük, hogy a régebben oktató Johann hívta maga után Josephet, aki az öccse lehetett. Mielőtt Magyarországra jöttek, mindketten a szinten a határon fekvő Hochneukirchen iskolájában tanítottak, ahol ugyancsak Johann ajánlhatta Josephet.37 A rokonság e két
