Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 581 többiek csak harangozók, kántorok voltak.6 A 18. századi katolikus egyházlátogatások lélekösszeírásai szerint a tótsági vend falvakban vegyesen laktak evangélikusok és katolikusok. Ha a tótsági mesterek 1770-ben (egy kivételével) egyetlen gyermeket sem tanítottak, akkor annak nem a katolikus iskolamesterektől a gyermekeiket féltő evangélikus szülők makacssága volt az oka, hanem az, hogy a vend parasztoknak nem nagyon volt igényük a betűk megtanulására.7 A két idézett evangélikus egyházlátogatás csak a megye egy-egy kisebb részét vizsgálta, a vasi iskolákról először Kazó István vasvári főesperes (a későbbi győri püspök) 1697. évi katolikus egyházlátogatása nyújt az egész megyét átfogó képet. A 18. századi kisiskolákat pedig további két katolikus egyházlátogatás és az 1770. évi állami iskolaösszeírás alapján vizsgálhatjuk meg. Az első egyházlátogatás során Kazó István a háborúk dúlta Vas megye sokszor zűrzavaros viszonyait éles szemmel figyelte meg és semmit sem leplező szókimondással írta le.8 Egészen más képet kapunk a későbbi prímás és bíboros, Batthyány József 1754-58. közötti canonica vizitációjából. A 18. század közepére begyógyultak a háború ütötte sebek, diadalmaskodott az ellenreformáció, és így egy konszolidált katolikus egyház képe bontakozik ki a vizitáció lapjairól. A vizitátor, Batthyány Lajos nádor fia a hosszúra nyúlt egyházlátogatás alatt szédületes sebességgel emelkedett az egyházi hierarchiában. Mint vasvári (szombathelyi) prépost kezdte meg a körútját, egy évre rá pozsonyi prépost, majd mire a jegyzőkönyv elkészült, már erdélyi püspök, a három vastag kötetet pedig már mint kalocsai érsek helyezte el a győri püspökség levéltárában. Talán ez is magyarázza, hogy Batthyány szinte csak tökéletes papokat és iskolamestereket talált, akiket kevés kivétellel sablonos mondatokkal dicsér.9 A harmadik egyházlátogatást az újonnan létrehozott szombathelyi egyházmegye első püspöke, Szily János végezte 1778 és 1781 között, rendkívül részletes, objektív beszámolót adva egyházmegyéjéről.1 0 Iskolamesterek, akik nem tanítanak A vizitációk gondosan összeírták a tanítókat is, ezek korabeli elnevezése: iskolamester, azonban erősen megtévesztő. Fő feladatuk ugyanis, bár a nevük ezt sugallná, korántsem az iskolai tanítás volt, hanem a kántor teendőinek ellátása. Ez kiderül, ha a jövedelmeik megoszlását vizsgáljuk, világos, ha a feladataik leírását olvassuk, de a legjobban akkor látszik, amikor a vizitációk megkülönböztetik az iskolamestert az instructortól. Szily püspök 1778-ban 11 falut írt össze (valamennyi fflia volt), ahol nem talált iskolamestert, mégis folyt ott tanítás. Kilenc helyen a harangozó tanított, ahogy Neustift esetében írja Szily: a harangozó „fő feladata a gyerekek tanítása".1 1 Két másik faluban volt harangozó, de nem tanított, nyilván nem volt erre alkalmas, hanem külön instructor puerorum (gyerekek tanítója) működött, aki írni-olvasni tanított.12 Azt gondolhatnánk, hogy ezek a póttanítók alacsony szinten oktattak, afféle alkalmi kisegítőként, de közülük háromról is feljegyezték, hogy még számtant is tanítottak, amire pedig a plébániás falvakban működő tanítók közül is csak minden ötödik volt alkalmas. Felvetődik a kérdés: akkor miért nem nevezték iskolamesternek ezeket a harangozókat és instructorokat? Azért, mert az iskolamesternek ebben a korban
