Századok – 1994

Tanulmányok - Fábiánné Kiss Erzsébet: A honárulók vagyonának lefoglalása és kezelése – az 1848–49-es pénzügyi adminisztráció egyik speciális feladata I/46

A HONÁRULÓK VAGYONÁNAK ELKOBZÁSA 1848-1849-BEN 57 birtokaiból ad kártérítést az osztrák kincstár. A Finanzministerium csak az osztrák katonaság által okozott bizonyított károkért volt hajlandó fizetni.42 Havas József es. kir. biztos elnöklete alatt már 1849 januárban megszerveztek egy „vegyes bizottmányt", amely a kártalanítási folyamodványokat tárgyalta. Ebben kincstári jogügyigazgatósági ügyészek is részt vettek.43 1849 nyarán gr. Dessewffy Emil Bach minisztertől több cs. kir. biztos részére anyagi támogatást kért, akik tetemes károkat szenvedtek a „rebellisektől". Ezek: Babarczy Antal, Fiáth Ferenc, Luka Sándor, Gaál Ede, Havas József, Czindery László, gr. Károlyi Lajos stb. Ahogy írja: „Mehrere dieser Herren sind seitdem durch die Rebellen für Vogelfrei erklärt worden, und es wurde das Eigentum aller unter Sequester gesetzt und als Staatsgut erklärt, ihre vorgefundenen Barschaften konfisziert, zahlreiche und kostspielige Administrationen zur Verwaltung ihres Vermögens aufgestellt, und ihre Häuser teilweise geplündert (.,.)"44 Azt is feltételezzük, hogy nem könnyen ismerték el jogosnak a kárigényeket. Ezt sajnálatos módon alig sikerül adatokkal alátámasztani, mivel az ilyen tárgyú ügyek majdnem minden irata hiányzik a különféle irategyüttesekből. Példaértékűnek (és analóg módon felhasználhatónak) tartjuk viszont a gr. Zichy Ödön-örökösnek adott választ, amelyben a királyi jogügyigazgató gondosan elemzi a szerencsétlenül járt gróf halálának körülményeit, és nem javasolja, hogy az uralkodói hűség szerepeljen megöletése okaként; véleménye szerint gr. Zichy Ödön elsősorban birtokai védelmében ügyködött a nála talált Jellasics-proklamációkkal.4

5 A javakban keletkező károkat nem, de a magyar állampénztár által ilyen címen beszedett pénzösszegek pontos adatát ismerjük — amennyiben minden tétel szerepel itt. Az iratokkal egybevethetőek a bejegyzések, s megállapítható, hogy ezeken az összegeken kívül nemigen volt más készpénz-bevétel. Ez összesen 260 000.- frt körül van. Az állampénztár az elhalálozás miatt megürült egyházi javak készpénz-jövedelmeit is ide sorolta, és ha mi ezt leszámítjuk, kb. 230 000.- frt ilyen jövedelmet mutathatunk ki.46

Még ha ide is számítanánk az elkobzott Zichy-ékszereket, amelyek értéke kb. 200 ООО - frt, ez a készpénz-összeg mindenképpen elhanyagolható nagyságú állami bevételnek tekinthető. Elég, ha gondolunk egyes minisztériumok költségvetési kiadásaira, elsősorban a katonai kiadásokra, vagy akár a 61 milliós bankjegy-hitelre. Ami Duschek Ferencet illeti, az elkobzott birtokok 1848-1849. évi kincstári kezelése vonatkozásában is megállapítható, hogy saját szerepét az osztrák bíróság előtt megmásítani: szépíteni, hangsúlyossá tenni igyekezett. A túlzásaitól eltekintve, vallomása lényegében megegyezett a valósággal. JEGYZETEK * Lásd: Fábiánná Kiss Erzsébet: Duschek Ferencnek az 1848-1849-i működéséről az osztrák bíróság számára írt összefoglalója (1850). Levéltári Közlemények, 1980-1981 (51-52.) (a továbbiakban: Duschek) 267-312.; valamint: A „Kossuth-bankók" sorsa az osztrák uralom idején. Századok, 1984 (118.)/2., 273-301. 1 Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. és bev.: Beér János — Csizmadia Andor. Budapest, 1954. (A továbbiakban: Csizmadia-Beér), 270. (549. sz. határozat)