Századok – 1994

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517

BISMARCK ÉS ANDRÁSSY 1870-1871-BEN 559 engedhette magának, hogy félvállról vegye a bécsi, és főként a pesti háborús hisztériát. Az egész osztrák-magyar kapcsolat súlytalanságát mutatja, hogy miközben sűrűn táviratozott Pétervárra és Londonba, és terjedelmes instrukciókat küldött az ottani német képviseleteknek, magyar viszonylatban napokon át egy harmadrangú személyi kérdés foglalkoztatta. Waecker-Gotter, mint már említettük, november 15-én táviratban jelentette, hogy Andrássy közös külügyminiszteri kinevezése rövidesen várható, és annyira biztosra vette a hírt, hogy a szöveget rejtjelezés nélkül adta postára.17

4

Bismarck a meggondolatlan eljárás miatt éktelen haragra gerjedt. November 18-án utasította Thilét, hogy Waecker-Gottert azonnal rendelje Berlinbe, nehogy az Pesten újabb galibát okozzon.17

5

A megszeppent főkonzul november 26-án megpróbálta kimagyarázni magát, mondván, hogy a napi ötezer távirat között senkinek sem tűnhetett fel az ő sürgönyének tartalma, de nem volt bocsánat.176 Bismarck még aznap intézkedett Waecker-Gotter végleges felmentéséről és Bojanowski követségi tanácsos pesti főkonzuli kinevezéséről.17

7

(Az már más lapra tartozik, hogy nem tudni miért, Waecker-Gotter mégis maradt, és csak 1879-ben hagyta el végleg a magyar fővárost.) A szövetségi kancellár ingerült eljárásának politikai indítékait meglehetősen nehéz értelmezni, hiszen néhány héttel korábban nem csinált titkot abból, hogy Beust mielőbbi bukását kívánja. Feltehető, hogy attól tartott, hogy a főkonzul diszkréciója gyanút ébreszt Pétervárott, hogy Berlinben az oroszellenes Andrássyval rokonszenveznek. Tudomására jutott ugyanis, hogy az orosz diplomácia irányítói elégedetlenek Schweinitz bécsi megnyilatkozásaival. Gorcsakov november 17-én azt mondta Reuß-nak, hogy ha a német követ az orosz eljárás miatt berlini meglepetésről beszél, az illúziókat kelthet Bécsben és ellenállásra ösztönözhet.178

(A német magatartás miatti rosszallásnak más összefüggésben Oubril is hangot adott, amikor november 19-i táviratában nehezményezte, hogy a német diplomaták szerint az orosz eljárás a további kitartásra inspirálja Franciaországot17

9

) Bismarck sértődötten üzente vissza Pétervárra: a kancellárnak rosszak az értesülései. Schweinitz éppen arra kapott utasítást, hogy oszlasson el minden illúziót azzal kapcsolatban, hogy Poroszország megnyerhető az oroszellenes áramlat számára. Annak hangsúlyozása, hogy az orosz eljárás meglepetést okozott, nemcsak megfelel az igazságnak, hanem az orosz célok szempontjából is hasznos. A lamentálást azzal a kéréssel toldotta meg, hogy szeretné, ha Gorcsakov éppoly határozottan oszlatná el a francia kormánynál a német-orosz viszonnyal kapcsolatos kételyeket, ahogy ő teszi Londonban, Bécsben és Konstantinápolyban.180

A nyomaték kedvéért Oubrillal is közölték Berlinben, hogy elégedetlenek a franciaországi orosz diplomaták magatartásával.18

1

Nem lehet tudni, hogy a kölcsönös szemrehányások közepette mi lehetett a szövetségi kancellár szándéka azzal, hogy Pétervárra továbbította azt a Schweinitztől származó információt, amely szerint Beust, saját pozíciójának megerősítése céljából, magáévá tette az oroszellenes magyar felfogást.18

2

Lehet, hogy lojalitását akarta bizonyítani, de az sem kizárt, hogy ijesztgetni akart. De bármi is ösztönözte, ez a megnyilvánulása is mutatja, hogy a Monarchia csupán gyalogos volt számára a nagy nemzetközi sakkjátszmában. A szövetségi kancellár nem fűzött kommentárt a Beusttal és Andrássyval kapcsolatos információkhoz, sem amikor kézhez kapta őket, sem amikor Pétervárra továbbította azokat. Nem ismerte, nem ismerhette Novikov nézetét, aki úgy véleke-