Századok – 1994

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517

BISMARCK ÉS ANDRÁSSY 1870-1871-BEN 555 az orosz jegyzék körül forgott. A magyar miniszterelnök a jelentés szerint először arról szólt, hogy a Novikovtól szerzett értesülése szerint Gorcsakov azért határozta el magát a lépésre, hogy lecsendesítse az orosz közvéleményt, amely elégedetlenséget mutatott a porosz-francia háborúval kapcsolatban folytatott politikájával. Andrássy az információ továbbadásával minden bizonnyal arról akarta meggyőzni Schweinitzet, hogy az orosz külpolitika német irányzata teljes mértékben nélkülözi a nemzeti közérzület támogatását. Magát a hivatalos külpolitikát is igyekezett diszkreditálni. A Gorcsakov-körjegyzék azon kitételét, hogy a szerződéseknek ma már nincs meg a kötelező érvényük, Poroszországra való közvetlen utalásnak mondta. Schweinitz ezt csak úgy érthette, hogy Gorcsakov az orosz szerződésszegést a korábbi porosz szerződésszegésekkel legitimálta. A követ azonban nem vette a lapot, és azzal replikázott, hogy a Monarchia néhány hónappal ezelőtt ugyanezt tette a Vatikánnal szemben, amikor felbontotta a konkordátumot, és hasonlóképp járt el Olaszország a római kérdésben. Csak általánosságban jegyezte meg, hogy a nemzeteknek joguk van arra, hogy saját határaik között érvényesítsék akaratukat. Andrássy a továbbiakban az orosz körjegyzéknek a Monarchia pozíciójára gyakorolt hatásáról beszélt, nagyjából úgy, mint a közös minisztertanácson. Hogy az orosz jeladás nemcsak a Kelet kerssztény népeinek szól, hanem valamennyi szlávnak, és hogy Oroszország ki akaija szorítani a Monarchiát Európából. A Németországból való kiszorítást, ami szerencsének nevezett, a Monarchia eltűrheti, de ez utóbbit nem. Már csak azért sem, mert a Monarchiát Németország oldaláról is veszély fenyegeti, és két Damoklész-kard alatt elviselhetetlen élni. Schweinitz megnyugtatást célzó szavaira még egyszer megerősítette: Oroszország legutóbbi lépése a Monarchia romlására vezet, ezért határozottan fellép ellene. Poroszországnak az orosz körjegyzékről való viszonyáról is úgy beszélt, mint a közös minisztertanácson. Közölte, hogy nem osztja azt az általános nézetet, hogy Oroszország a Poroszországgal való előzetes megállapodás alapján járt el, és azt az óhaját fejezte ki, hogy a porosz kormány az orosz körjegyzékre adandó válaszában erősítse meg különállását. Hozzátette, hogy egy ilyen nyilatkozat nagy hatást gyakorolna Ausztria-Magyarországra, de azt is, hogy ellenkező esetben koalíció létrejöttével kell számolni. Az utalást nem pontosította, de az összefüggésekből nyilvánvaló volt, hogy porosz-orosz ellenes hatalmi összefogásra gondolt. A beszélgetés során Beust helyzete is szóba jött, amiről Andrássy azt mondta, hogy az az orosz eljárás következtében megszilárdult. Schweinitz, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból, maga kezdett Beust alkalmatlanságáról beszélni, Andrássytól azonban azt a kétértelmű választ kapta, hogy Beustot könnyű lenne mással, esetleg gróf Széchenyivel felváltani, ha Poroszország közölné, hogy nem szolidáris az orosz eljárással. A követ maliciózusan jegyezte meg a beszámolóban, hogy Andrássy itt nyilván saját magára gondolt, de a Beusttal kapcsolatos eszmecserének nem volt gyakorlati jelentősége. Schweinitz, az Andrássytól nyert információi alapján már a jelentés elején leírta, hogy a Pontus kérdésben nincs ellentét a birodalmi kancellár és a magyar miniszterelnök között, mert Beust magáévá tette Andrássy nézeteit. A követ a hosszú beszámolót azzal zárta, hogy benyomása szerint bármennyire is határozottnak mutatkozott a magyar miniszterelnök, kijelentéseiből semmi olyan nem volt leszűrhető, hogy a közeljövőben komoly konfliktusra számít.161