Századok – 1994
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517
554 DIÓSZEGI ISTVÁN gyar miniszterelnök csatlósának szerepére vállalkozott. A Beustra nézve hízelgőnek nem nevezhető megállapításból meghökkentő, de végeredményben helytálló következtetést vont le: a jövőben nem a közös külügyminiszterrel, hanem Andrássyval kell tárgyalnia.15 2 Hogy Beust pozíciója megrendült, azt odaadó híve, Schweinitz korábban érzékelte. Már október 6-án megírta Bismarcknak, hogy bár bizonyítani nem tudja, határozottan állítja, hogy a birodalmi kancellár állása nem lesz sokáig tartható. Mihelyt a delegációk összeülnek, sorsáról Andrássy határoz. A követ a magyar miniszterelnök kijelentésére hivatkozott, aki azt mondta neki, hogy meg sem kell szólalnia a közös külügyminiszter ellen, elég hallgatnia, és mind a hatvan delegátus Beust ellen szavaz.153 Schweinitz azt is előre látta, hogy a fekete-tengeri kérdés felmerülése az ellentét forrása lehet Beust és Andrássy között. A követ még szeptember 26-i jelentésében utalt az 1867. február 3-i körjegyzékre, amelyben Beust a párizsi szerződés revízióját indítványozta.154 Bismarck nem értette az utalást, mert nem emlékezett a szóban forgó köriratra, és a főhadiszállásra nem vitte magával az iratok nyilvántartását.15 5 Schweinitz, lelkiismeretes hivatalnok módjára, az osztrák-magyar vörös könyv alapján, rögtön tájékoztatást küldött, és egyúttal közölte véleményét a várható fejleményekről. Mint írta, a birodalmi kancellár Szerbia iránt barátságos politikája egyetértéssel találkozik Magyarországon, mert a magyarok az oroszok helyébe szeretnének lépni, mint a törökországi keresztények oltalmazói. Az 1856. szerződés revíziója azonban könnyen konfliktusra vezethet a közös külügyminiszter és a magyar miniszterelnök között.156 A fejlemények, mint tudjuk, igazolták az előrelátást. Az orosz körjegyzék nyilvánosságra jutása után, november 12-én meglátogatta Schweinitzet egy magasrangú pesti személyiség. Közölte vele, hogy Andrássy most már kész arra, hogy a birodalmi kancellár helyét elfoglalja. A követnek, a korábbiaktól eltérően, nem volt ellenvetése, de visszaüzente Andrássynak, hogy ne állítsa Poroszországot a II. Sándor és Ferenc József közötti választás dilemmája elé.157 Másnap felkereste Beustot, aki a beszélgetés során kikelt az orosz körjegyzők argumentációja ellen, de a dolog érdemi részével kapcsolatban nem emelt kifogást. Kijelentette Schweinitznek, hogy ő már régóta kész volt arra, hogy ilyen, vagy még nagyobb engedményt tegyen, ha ezzel elválaszthatta volna Oroszországot Poroszországtól.15 8 Meglepő kijelentés lehetett ez a Beustban olyannyira bízó Schweinitz számára, de a bécsi követ érdekes módon nem fűzött hozzá kommentárt. A közös külügyminiszter közeli bukásával kapcsolatosan hírek közben változatlanul keringtek Bécsben és Pesten, és Waecker-Gotter november 15-én azt táviratozta Berlinbe, hogy Andrássy kinevezése rövidesen várható.159 A pesti német főkonzul nem nevezte meg a hír forrását, de annyira hitelt adott az értesülésnek, hogy a táviratot rejtjelezés nélkül adta postára. Schweinitz azonban megbízhatóbb információkkal rendelkezett. Bismarck kérdésére november 17-én azt válaszolta, hogy a főkonzul jelentése megalapozatlan. Magyarázatul hozzáfűzte, hogy Beust magáévá tette Andrássy felfogását, és ebből adódóan állása jelenleg kevésbé veszélyeztetett, mint az orosz demars előtt volt.160 Schweinitz azzal fejezte be fenti táviratát, hogy útban van részletes jelentése, amelyet november 15-én továbbított. A részletes jelentés az Andrássyval november 14-én folytatott három és fél órás beszélgetésről szólt. A beszélgetés természetesen
