Századok – 1994
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517
BISMARCK ÉS ANDRÁSSY 1870-1871-BEN 553 tudta megszilárdítani megrendült pozícióját —, és az eljárás, a dolog természetéből adódóan, mást, mint külpolitikai kudarcot nem helyezhetett kilátásba.14 3 Hogy a párizsi szerződés revíziója, az orosz szuverenitást korlátozó cikkelyek hatályon kívül helyezése hátrányos a Monarchiára nézve, az a külső szemlélő számára sem lehetett kétséges. Könneritz, a berlini szász követ joggal jegyezte meg, hogy a Monarchiának a párizsi szerződéshez, csakúgy mint a prágai békéhez, fontos politikai érdekei fűződtek.144 A helyszínen lévő diplomatáknak a reagálás ideges, mondhatni hisztérikus volta is feltűnt. Bose, a bécsi szász követ amikor november 12-én tudomást szerzett Andrássy Bécsbe érkezéséről, annak a gyanújának adott hangot, hogy a magyar forrófejűek az alkalmat az Oroszország elleni tüntetésre fogják kihasználni.14 5 Castellane, a pesti francia főkonzul arról táviratozott Párizsba, hogy az orosz köijegyzék megdöbbenést váltott ki Magyarországon, és hogy a közvélemény energikus fellépést sürget Oroszország ellen. A diplomata a krízis személyi vonatkozásairól is értesüléseket szerzett. A szóban forgó kombinációkkal egyezően ő is úgy tudta, hogy Andrássy lép majd Beust helyébe, és Lónyai lesz a magyar miniszterelnök. A francia külügyminisztériumba továbbított hírének viszont, hogy a parlament megszavazza a fegyverkezésre kért pénzösszeget, nem volt tárgyi alapja.14 6 Az osztrák-magyar források tanúsága szerint a Pontus-válság kapcsán semmilyen katonai jellegű intézkedésre nem került sor. Castellane ez alkalommal, mint már korábban is, saját reményeit vélte valóságnak. Annyiban is mögötte maradt a fejleményeknek, hogy még december első napjaiban is az Andrássy és Beust közötti küzdelem fokozódásáról jelentett, holott ekkor már, Beust igazodásának eredményeként, helyreállt a két államférfi közötti egyetértés. Helyesen érzékelte viszont a magyar közvélemény változatlan hevességét és a szélsőséges megoldásra való hajlandóságát.14 7 Novikov, a bécsi orosz követ november 10-én nyújtotta át Beustnak kormánya jegyzékét, és rögtön utána beszámolt az osztrák-magyar külügyminiszter orosz szempontból kedvezőtlen reagálásáról.14 8 Két napra rá írt jelentésében viszont annak a véleményének adott hangot, hogy a Monarchia előbb vagy utóbb tudomásul veszi a befejezett tényeket. Csupán a Londonból és Konstantinápolyból jövő drasztikus befolyástól, valamint a magyar nekibuzdulástól tartott. Ez utóbbinak az indítékait sajátos módon értelmezte. Úgy vélte, hogy az orosz lépés a Monarchia kontinentális érdekeit semmilyen vonatkozásban nem érinti. Nem így Magyarországét. A Monarchiától elszakadni akaró Magyarország ugyanis a Fekete-tengerre támaszkodó Aldunai konföderáció létrehozására törekszik, ezért az ottani orosz szuverenitás visszaállítását jövőbeni reményei elleni súlyos csapásnak tekinti.14 9 Minden alapot nélkülöző inszinuáció volt ez, ami a követnek a magyar ügyekben való teljes tájékozatlanságát bizonyítja. Hogy mennyire megalapozatlan volt Novikov állítása, egyebek mellett lemérhető azon, hogy Waecker-Gotter jelentése szerint Andrássy éppen ekkoriban emelt szót az uralkodónál Románia esetleges annektálása ellen.15 0 A durva tévedésért minden bizonnyal megint csak Novikov szláv informátorai tehetők felelőssé. Jól látta viszont, hogy az orosz ügy akkor tekinthető megnyertnek Bécsben, ha a pétervári argumentumokat Pesten is elfogadják.15 1 Később is hangsúlyozta, hogy a magyar fővárosban van a válság megoldandó gordiuszi csomója. A békülékeny bécsi állásponttal szemben ugyanis a magyar miniszterelnök latba vetette saját alarmírozó ellensúlyát, és a közös külügyminiszter, hogy pozícióját megtarthassa, a ma-
