Századok – 1994
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517
548 DIÓSZEGI ISTVÁN zása lehet igazán hatékony. Szerencséjére, az angol relációtól eltérően, a németorosz kapcsolatokban akadt viszonosság: a német békefeltételek elfogadásáért a párizsi béke revíziójának támogatását kínálhatta cserébe. Nem volt ez veszélytelen próbálkozás, hiszen a revízió folytán adódható keleti bonyodalmak újrarendezhették a nemzetközi frontvonalakat, és valóban feltámaszthatták a krími koalíciót. A szövetségi kancellárnak mégis rá kellett lépnie erre az útra. Reuß már augusztus végén utasítást kapott, hogy nem hivatalosan közölje a cárral: ha Oroszországnak kívánságai vannak a párizsi szerződéssel kapcsolatban, Poroszország azokat szívesen magáévá teszi.117 Nem egészen egy hónap múlva, szeptember 21-én pedig explicit formában: ha Oroszország nem tekinti többé kötelezőnek magára nézve a párizsi szerződést, Poroszország részéről teljes elismerésre, és törekvéseinek más hatalmaknál történő támogatására számíthat.11 8 A különböző források arról tanúskodnak, hogy az orosz külpolitika irányítói 1870 szeptember végétől elálltak a kongresszus összehívását célzó tervüktől, és tudomásul vették, hogy Poroszország francia területek annektálásával fejezi be a háborút. Gorcsakov orosz kancellár Thiers pétervári látogatása előtt biztosította a német követet, hogy nem támogatják a semlegesek koalícióját,119 a francia államférfinak pedig engedékenységet tanácsolt, mondván, hogy így talán Lotharingiát megmenthetik.12 0 A külpolitikai fordulat indítékai azonban eléggé homályosak. Lehet, hogy a francia ügy iránt mutatott jóindulat csupán manőver volt a porosz támogatás kicsikarására, az sem kizárt, hogy Bismarck ideológiai argumentumai és a párizsi szerződés revíziójával kapcsolatos ígéretei hatottak, de az is elképzelhető, hogy egyszerűen nem tudták megakadályozni Poroszországot céljai elérésében. Ez utóbbi feltevést támasztja alá Gorcsakov október 3-án Novikovnak írt levele, amelyben az áll, hogy ha Oroszországtól függene, a béke méltányos alapon jönne létre.12 1 A válasz megadását talán egy másik, ugyancsak Novikovnak szóló levél segíti elő. Gorcsakov ebben arról írt, hogy ha Oroszország rosszindulatú lenne Poroszország iránt, pontosan azt tanácsolná neki, hogy ezen a módon növelje meg területi állományát. Ez a fajta nagyobbodás ugyanis előnyös lenne Oroszország számára, mert Poroszországot arra késztetné, hogy szünet nélkül erőfeszítéseket fejtsen ki területi szerzeményeinek megtartása érdekében.12 2 Érdekes módon ez a gondolat az 1870. augusztus 22-én tartott osztrák-magyar közös minisztertanácson is felmerült, és éppen az uralkodó volt az, aki a porosz területnövekedés kihatásait ilyen értelemben mérlegelte.12 3 Bizarrnak tűnő elgondolások voltak ezek, mert általában a szomszéd szomszédjának nem gyengítése, hanem erősítése kívánatos. Mcgscm ellenkeztek teljesen a külpolitika szabályaival, hiszen a szomszéd nagyhatalom másik oldalon való lekötöttsége mindkét esetben a biztonságot növelte. Végkifejletét tekintve azonban hibásnak bizonyult a kalkuláció. A német-francia szembenállásnak a későbbiekben a Monarchia és Oroszország is részese lett, így Elzász-Lotaringia német annektálása számukra is csak a meglévő veszélyeket szaporította. A Monarchiával szembeni német politikában augusztus második felében nem mutatkozott változás. Schweinitz, mint fentebb utaltunk rá, továbbra is riasztó és túlzó jelentéseket küldött az osztrák-magyar fegyverkezésről. Bismarck ezekből a katonai beavatkozás szándékát olvasta ki, és ugyanolyan eszközök használatát találta célszerűnek, mint július folyamán. A német követ réven megüzente Bécsbe, hogy
