Századok – 1994
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517
538 DIÓSZEGI ISTVÁN megállapítható, hogy augusztus elején már neki címezték a küldeményeket.7 6 Novikov korábban öt éven át, ugyancsak követi minőségben, Athénban teljesített szolgálatot.7 7 A Monarchiát így csak mint Oroszország balkáni riválisát ismerhette, a soknemzetiségű birodalom belső viszonyairól nem sok ismerettel rendelkezett. Kinevezése alkalmával a számára készült utasításban egyebek mellett az állt, hogy figyelemmel kell kísérnie a Monarchia szláv népei sorsának alakulását. Az a benyomás keletkezhet, hogy Novikov az instrukció ezen előírásának úgy tett eleget, hogy az első időszakban szláv politikusokat választott informátorainak. Szeptember 24-én egyugyanazon a napon hosszasan tárgyalt Strossmayerrel, a horvát nemzeti párt vezetőjével, majd Palackyval és Riegerrel, az ócsehek két reprezentánsával. A beszélgetésekről készült jelentések a hadieseményekre történő horvát és cseh reagálások elsőrangú és autentikus forrásai.7 8 Kiviláglik belőlük először is a páni félelem, ami a zágrábi és prágai politikusokat a német győzelmek miatt eltöltötte. Strossmayer egyenesen egy hatvanmilliós német birodalomról vizionált, Rieger és Palacky pedig már a Duna torkolatánál látta a jövendő Németország határait. A horvát és cseh politikusok egybehangzóan állították, hogy a Monarchia a germán-magyar összeesküvésnek esett áldozatul, és előbb vagy utóbb Németország vazallusává válik. Sorsát csak úgy kerülheti el, ha Oroszország segítségével a szlávok veszik kézbe a birodalom vezetését. A szláv vészjelzések és a pétervári reagálások külön tanulmány tárgyát képezhetik (a későbbiekben még vissza is térünk rájuk), jelen összefüggésben azonban az kívánkozik kiemelésre, hogy Novikov nemcsak figyelmes beszélgető partnernek, hanem jó tanítványnak is bizonyult. Első önálló helyzetelemzéséből ugyanis a szláv informátorok nézetei köszönnek vissza. Novikov a balkáni terjeszkedés gondolatát tulajdonítja ebben a magyaroknak és személy szerint Andrássynak, és azt írja, hogy a magyarok a Monarchia és Poroszország közötti kapcsolat legfőbb szorgalmazói.79 Ha nemcsak a szláv politikusokra hallgat, hanem megfelelő módon informálódik, könnyen meggyőződhetett volna mindkét állítás ellenkezőjéről. A Beusttól kapott információ, hogy Andrássy azért közeledik Poroszországhoz, hogy az utóbbit elválassza Oroszországtól, megállta ugyan a helyét, de Novikovnak érzékelnie kellett volna, hogy a közös külügyminiszter csak taktikai meggondolásokból avatta be őt az osztrák-magyar kormánypolitika titkaiba. Sem akkor, sem később nem érzékelte, mert amikor október folyamán híre kelt annak, hogy Andrássy lép Beust helyébe, egyértelműen az utóbbi mellett foglalt állást. A kancellár bukása nem kedvezne Oroszországnak, írta. Andrássy, csakúgy mint Auersperg, kellemetlenebb lenne, mint Beust, mert mindkettő sokkal inkább porosz vizekre evezne. A kancellárnak megvan ugyan az a hibája, hogy napról napra változtatja politikáját, de Berlinben nem kedvelik, és sokkal kevésbé törökbarát, mint a született osztrákok. Márpedig orosz szempontból ez a két mozzanat a legfontosabb.8 0 — Bizonyos időnek el kellett telnie ahhoz, hogy az új orosz követ a Monarchia bonyolult nemzeti viszonyairól és ellentmondásos politikai személyiségeiről kiegyensúlyozottabb ítéletet alkothasson. Nincs nyoma annak, hogy Schweinitz valaha is szóba állt volna a Monarchia szláv politikusaival, de még csak említést sem tett róluk jelentéseiben. Az Északnémet Szövetség bécsi követe továbbra is az osztrák-nemet politikai körökkel tartott szoros kapcsolatot, kihasználta a katonai hírszerzés eszközeit, ennek megfelelően megbízható információkhoz jutott. Tudta, hogy a bécsi német polgárok örülnek a
