Századok – 1994
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517
BISMARCK ÉS ANDRÁSSY 1870-1871-BEN 539 porosz sikereknek, hogy a magyarok elkeseredéssel fogadták a sorozatos francia kudarcokat, de azt is, hogy a katonai körök a jelentős német veszteségek miatt a háború menetében bekövetkező fordulattal számolnak. Аг értesülések alapján alkotott ítéletek azonban nem mindenben állták meg helyüket. Feltevése, hogy augusztus végén sor kerül a tartalékosok behívására, minden alapot nélkülözött, hasonlóképp az az állítása, hogy nem sokkal Sedan előtt Beust akadályozta meg, hogy az uralkodó, a katonai körök kívánságának megfelelően, nagyobb hadikészültséget rendeljen el. A közös minisztertanács jegyzőkönyvei, amint korábban utaltunk rá, meggyőzően igazolják, hogy katonapolitikai kérdésekben egyetértés állott fenn a döntésre hivatottak körében. A követnek változatlanul fenntartásai voltak ugyan Beusttal szemben, és tudta, hogy a közös külügyminiszter mindent megtett, hogy a semlegesek ligája, ez a Poroszország ellen irányuló koalíció életre keljen, de továbbra is azon a véleményen volt, hogy német szempontból mégis ő a leginkább megfelelő személyiség.81 Jelentéseiben és visszaemlékezéseiben viszont nincs utalás arra, hogy Chotek bécsi utazásának jelentőségét, és egyáltalán a Monarchia és Oroszország közötti közeledés veszélyes voltát felfogta volna. Az alapjában véve oroszbarát diplomata elképzelhetetlennek vélt bármiféle németellenes orosz megnyilvánulást. Az augusztus közepétől keltezett német követi és főkonzuli jelentések Andrássy magatartásáról meglehetősen gyér információkkal szolgálnak. Schweinitz az augusztus 14-én írt jelentésben, mint tudjuk, csupán a magyar miniszterelnök szavait adta vissza,82 és csak naplójában jegyezte fel, hogy Andrássy most egészen határozottan a semlegesség mellett áll.8 3 Waecker-Gotter már említett összefoglaló áttekintésében is az olvasható, hogy a magyar miniszterelnök ingadozásának a wörthi és forbachi csaták vetettek véget.8 4 Mindkét állítás valamiféle poroszbarát fordulatot sugall és inszinuál. Kétségtelen, hogy a francia vereségek miatt Andrássy oroszellenes háborús lelkesedése lelohadt, de ettől még nem szűntek meg poroszellenes félelmei és fenntartásai. Elég csak arra emlékeztetni, hogy az augusztus 22-i közös minisztertanácson ő is célszerűnek találta a Monarchia és Oroszország közötti poroszellenes tartalmú együttműködést. A német diplomatákkal folytatott beszélgetései során, a francia hadsereg sedani kapitulációja után mindenesetre más hangot ütött meg, mint a kritikus júliusi napokban. A magyar miniszterelnök szeptember 12-én felkereste Schweinitzet, és meglepő, ha nem is egészen helytálló kijelentéseket tett előtte. Németországnak az Önök elképzelései szerinti újjáalakulás ellen, a német császárság ellen, a francia tartományok megszerzése ellen, egyáltalán az egész ellen semmi kifogásunk nincs — mondotta. Azt is hozzátette, hogy a császár is így gondolja. A többesszám használata mindamellett nem volt indokolt. Miután ekkor még a porosz győzelmek következményeinek kivédésére koncentráltak Bécsben, amibe a délnémet államok önállósága és a francia területi integritás is beletartozott, Andrássy csupán a maga nevében nyilatkozhatott. A kijelentés minden bizonnyal így is elnyerte a követ tetszését. Úgyszintén az az információ is, hogy a Choteknak adandó instrukciót tárgyaló minisztertanácson sem békeközvetítésről, sem kongresszusról nem esett szó. Aligha tetszhetett viszont Schweinitznek, hogy Andrássy egyúttal a Monarchiának keleten nyújtandó német támogatást is szóba hozta.8 5 Emlékiratai szerint, ahol némileg másképp adja vissza Andrássy szavait, a követ erre azt válaszolta, hogy a távoli Törökországért
