Századok – 1994
Tanulmányok - Fábiánné Kiss Erzsébet: A honárulók vagyonának lefoglalása és kezelése – az 1848–49-es pénzügyi adminisztráció egyik speciális feladata I/46
A HONÁRULÓK VAGYONÁNAK ELKOBZÁSA 1848-1849-BEN 51 A helyi hatóságok, a katonai parancsnokok felületes, önkényes eljárása, viszszaélései ugyanis joggal nyugtalanították a lakosságot, ezért a közvélemény megnyugtatása érdekében a kormány a törvény hiányosságát kiegészítő rendeletekkel igyekszik pótolni. A kiegészítő szabályozás szorgalmazóját 1849 április végén elsősorban Duschek pénzügyminiszterben gyanítjuk, a későbbiekben (június-július), párhuzamosan a központi pesti vésztörvényszék felállításával, Vukovics igazságügyi miniszter igyekszik a folyamatot törvényessé, önmaga és az államügyész által felügyelhetővé tenni. Duschek fő törekvése e vonatkozásban egyrészt az volt, hogy gátat vessen a kormánybiztosok „forradalmi szellemű" azonnali intézkedéseinek, másrészt, hogy mentsen és őrizzen minden vagyont, amit lehet, részben az uralkodó és a jórészt arisztokrata, nemesi személyek javára, részben saját maga tisztára mosása érdekében. Arról ugyanis meg volt győződve, hogy a forradalmi idő átmeneti, és visszatér az osztrák császár és király uralma, amikor mindenről számot kell adni. — Törekvéseit azzal igyekezett elfogadtatni — amint a rendeletekből és az Igazságügyi Minisztériumhoz intézett átirataiból is kitűnik —, hogy egyrészt: a birtokzárolás, ill. -foglalás csakis a törvényesség útjának betartásával és betartatásával történhet, azaz zárolás IM-határozat alapján, végleges elfoglalás pedig csakis bírói ítélet után. Másrészt pedig az olyan foglalásért, eltulajdonításért, károkozásért, amit nem a Pénzügyminisztérium biztosai intéztek, ill. okoztak, elhárította a kincstárról a felelősséget. Ily módon a folyamatot „sikerült" lelassítania; időt nyert. Abból azonban még több zavar keletkezett, s nem kevés kár, hogy csak vonakodva hozott ideiglenes intézkedéseket a javak biztosítása érdekében.16 Érdekes, hogy egyik miniszter sem fordult a minisztertanács fórumához e probléma tisztázása érdekében, pedig kifejezetten odaillő téma lett volna.1 7 Amikor Kossuth Lajos 1849. április 19-én összefoglaló jelentés kért a lefoglalt javakról az Igazságügyi Minisztériumtól, Nagy Károly megbízott vezető, osztályigazgató tanácsos csupán három ügyről tudott beszámolni: 1848-ból gr. Zichy Ödönt, 1849-ből gr. Károlyi Lajost és Babarczy Antalt említette. Maga is jelezte, hogy ez korántsem az összes, de nincsenek adatai.1 8 Kossuth április 19-i iratában egyúttal akképp intézkedett, hogy az Igazságügyi Minisztérium a honárulóknak az állam részére eddig lefoglalt (és ezentúl lefoglalandó) javaira nézve már eszközlött összeírásokat a Pénzügyminisztériumhoz tegye át, és ezután, valahányszor az Igazságügyi Minisztérium valamint lezárolandónak kimond (!), az átvétel és kezelés végett a Pénzügyminisztériumot értesítse.1 9 — A kormányzó szövegéből úgy tűnik, mintha a vagyonlefoglalás az Igazságügyi Minisztérium irányítása, ráadásul naprakész irányítása alatt állna, és mintha csupán a Pénzügyminisztérium hatásköri jogának kellene érvényt szerezni. Az igazságügyi tárca azonban beismeri teljes tájékozatlanságát e kérdésben, és a kormányzótól kért segítséget: központi rendeleteket, amelyekkel talán sikerül elejét venni az illetéktelen intézkedéseknek (felsorolja, hogy a kormánybiztosok, törvényhatóságok, vésztörvényszékek részéről), és el lehetne érni, hogy a helyi hatóságok adatbejelentése után az Igazságügyi és a Pénzügyminisztérium járjon el a javak zárolásában és kezelésében, megosztozva az igazságügyi és a pénzügyi igazgatási teendőkön.2 0