Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
502 SOMOGYI ÉVA katonai ügyeket maga tárgyalja, s azokról maga határozzon, hogy a közös minisztereket a maga fóruma elé idézze238 - ami a négy évtizede támadott, de négy évtizede működő delegáció halálát jelenti. Nagyon nehéz volna megítélni, hogy a delegáció elleni időről időre visszatérő támadásokban, abban a törekvésben, hogy a két ország a közös ügyeket saját parlamentje hatáskörébe vonja — vagyis hogy felszámolja a delegációt, a birodalmi közösség e sajátos intézményét — mennyi volt a politikai tüntetés és demagógia és mennyi a tényleges érdek és politikai akarat. A szisztéma, a delegációs rendszer végül is túlélte az 1905-06. évi eladdig legmélyebb válságot. 1906 áprilisában létrejött a megegyezés a „király és a nemzet", vagyis a koalícióba tömörült pártok és az uralkodó között, a koalíció vállalta, hogy lemond katonai követeléseiről, gondoskodik a költségvetés megszavazásáról, és megelégszik a két ország gazdasági kapcsolatainak újraszabályozásával - vagyis a kétesztendős nagy nemzeti felbuzdulás valamennyi lényeges követelését feladta. A „nemzeti ellenállás" minden eredmény nélkül zárult. - Vagy mégsem? 1906 júniusában kétéves szünet után összeült a delegáció, és ott kitört a vihar. Nem a delegáció elemi jogainak sérelme miatt — nyár lett, mire a folyó évi költségvetésről tárgyalhatod —, hanem a külügyminiszternek a birodalmi politikában vállalt szerepe okán. A delegáció nem a költségvetést támadta, hanem a külügyminisztert, a császári ház miniszterét, s a közös minisztertanács elnökét,239 aki 1905-ben magyar belügyekbe avatkozott, aki jogot formált arra, vagy legalábbis vállalta, hogy magyar politikusokkal a kormányalakítás feltételeiről tárgyaljon,24 0 akinek korábban állítólag szerepe volt a Chlopi hadparancs megfogalmazásában.24 1 Mégis minden kritika ellenére, s annak ellenére hogy a bécsi Bankgassén keresztényszocialisták tüntettek a magyar delegáció és általában a delegáció intézménye ellen, s az utca zaja behallatszott az ülésterembe,242 a delegáció a koalíció paktumának megfelelően elfogadta a folyó évi költségvetést. Ósszel, abban az évben másodszor is összeült a delegáció. Goluchowski kerülni akarta az egyre kínosabbá váló összeütközést a magyar képviselőkkel, s úgy gondolta, nem utazik a magyar fővárosba, hanem élve e szokásjoggal, meghatalmazza valamelyik osztályfőnökét, Mérey Cajetánt, vagy Müller Lászlót, hogy „nevében nyilatkozzanak". Mindketten higgadt hivatalnokok voltak, s amellett különösen Méreynek jó kapcsolatai a magyar politika különféle irányzataival.243 Csak a sajtóból ismerjük a további eseményeket.24 4 Ennek alapján úgy tűnik, hogy Ferenc József ellenezte Goluchowski szándékát, hogy ne megoldja, hanem megkerülje a konfliktusokat, ami pedig kormányzati gyakorlata jól bevált része volt. Bécsbe hívta a magyar miniszterelnököt, tárgyalt vele, majd a külügyminiszterhez küldte. S Wekerle megígérte, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a delegáció elfogadja az 1907. évi költségvetést, de nem ígérte, mert nem ígérhette, hogy megakadályozza a delegáció Goluchowski személye ellen irányuló támadását. Erre október 23-án a külügyminiszter benyújtotta lemondását. Követte őt Pitreich közös hadügyminiszter is, aki 1904-ben a delegációban világosan megmondta, hogy ki kell ugyan elégíteni a „jogos" magyar igényeket, így például a közös hadseregben a magyar állampolgároknak nagyobb előmeneteli lehetőséget kell biztosítani,
