Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
A DELEGÁCIÓ 501 összeütközést a delegációkkal is. Ám ez egyre nehezebben ment. Nem a külpolitikai viták okoztak igazán gondot. A külügyminiszterek általában tudták, hogy a monarchia nemzeti viszonyai mennyiben határozzák meg a külpolitika mozgásterét, és ezt sohasem akarták áthágni, Goluchowski sem. A gondot az időről idóre visszatérő, a delegáció kompetenciájára, a közös miniszterek felelőssége érvényesítésére vonatkozó követelések okozták. 18%-ban ismét élénk vita zajlott az intézmény funkciójáról.22 8 Gessmann azt fejtegette, hogy az osztrák delegáció hosszú ideje leszokott arról, hogy ténylegesen befolyásolja a külpolitikát, „...a magas delegáció egy minden kormány számára kényelmes szavazógépezet, amelyre csak addig kell figyelemmel lennie, amíg a pénzt megszavazza."22 9 Bareuter is a közös miniszterek felelősségét hiányolta. A delegáció két hétig ülésezik, s amint munkája véget ért, a közös miniszterek eltűnnek a kulisszák mögött. Különösen tarthatatlan, hogy a közös pénzügyminiszter az okkupált tartományok igazgatásáért a törvény szerint sem tartozik felelősséggel.230 A lengyel Zaleski visszautasította Gessmann érveit, de tulajdonképpen nem a delegáció intézményét, inkább honfitársát (Goluchowskit) vette védelmébe.23 1 Ez az az időszak, amikor főként Ausztriában a delegáció-kritikában a köqogi mellett egyre inkább társadalmi szempontok is érvényesülnek; hogy a delegáció 60 tagjából 20 eleve az urak háza küldötte, további 15 nagybirtokos, hogy a delegáció egy sokszorosan megszűrt elit-képviselőtestület.23 2 A delegációs vitákba behatolnak a belső nemzeti problémák: 1899-ben a katonai költségvetés tárgyalásán a csehek cseh szolgálati nyelvet követelnek; s a delegátusok máskor oly semmitmondóan ünnepélyes udvari fogadásán a császár figyelmezteti az ifjúcseh képviselőket, hogy a hadsereg dolgában nem ismer tréfát, senkinek nem ad kegyelmet, aki megsérti a hadsereg egységének szellemét.233 A parlamenti válság behatol a delegációba:234 Ország-világ gúnyának tárgyai lettünk, ez szégyen - tesz sértődött szemrehányást az uralkodó,23 5 aki a hadsereg „nemzetfelettisége" legkisebb sérelmét is személyes megtámadtatásként élte meg. A legnagyobb gondot a századfordulón mégis Magyarország jelentette. 1905 januárjában választási vereséget szenvedett az 1867 óta kormányzó 67-es alapon álló liberális párt. Egy ellenzéki koalíció nemzeti vívmányok jelszavával győzedelmeskedett. A dualizmus szellemét a közös hadseregben is érvényesíteni akarta, a magyar vezényszó bevezetését, bizonyos magyar szimbólumok használatát akarta elérni - és ez volt az a pont, ahol az uralkodó nem engedett. Visszautasította a nemzeti reform legszerényebb óhaját is, s nem engedte kormányra a választásokon győzelmet aratott ellenzéki koalíciót. Félalkotmányos megoldást választott, parlamenten kívüli kormányt nevezett ki báró Fejérváry Géza táborszernagy vezetésével, és elnapolta az országgyűlést. Válaszul a koalíció az abszolutizmus elleni harcok hagyományának megfelelően meghirdette a „nemzeti ellenállást", az adó és újoncállítás megtagadását. A másfél esztendős, a történeti irodalomban többször feldolgozott23 6 kormányzati válság eleve azzal fenyegetett, hogy továbbterjed, birodalmivá válik. Mégpedig nem pusztán a politikai hatás okán.23 7 A válság megoldására összehívott 1905. augusztus 22-i nevezetes ischli koronatanácson Gautsch osztrák miniszterelnök részletesen kifejtette aggodalmait. Nincsen remény arra, hogy Magyarország delegációt válasszon és alkotmányos úton elfogadja az 1906. évi közös költségvetést, s ennek az lesz a következménye, hogy az osztrák parlament megkíséreli majd, hogy a kül- és
