Századok – 1994

Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465

490 SOMOGYI ÉVA kifejezésre, hogy a kormánynak bírnia kell a parlament bizalmát-támogatását, s ha elveszíti, le kell mondania. Hogyan érvényesült tehát a közös miniszterek felelőssége, amikor ismeretesen nem parlamenttel, hanem (legalábbis a magyar felfogás szerint) csupán egy parlamenti bizottsággal álltak szemben? Azt, hogy a közös miniszterek a delegációknak tartoznak felelősséggel expressis verbis csak az osztrák törvény rögzítette.154

De e vonatkozásban közjogi kétely magyar oldalról sem merült fel: a közös miniszterek csak a delegációkkal álltak kapcsolatban, a két törvényhozással nem, így felelősséggel is csak nekik tartozhattak.15

5 A közös miniszterek büntetőjogi felelősségét a magyar törvény pontosan rögzíti.15

6

Az osztrák, miután leszögezi, hogy a közös miniszterek felelősségrevonása a delegáció joga, csupán ígéretet tesz arra, hogy a kérdés részletes szabályozására idővel visszatér.15

7

A dualizmus első éveiben, amikor még élt az a liberális nemzedék, amely az alkotmány megteremtését folyamatnak tekintette, és nem adta fel a konstitucionalizmus továbbépítésének lehetőségét, a delegációban ismételten követelte a miniszteri felelősség törvényének kiegészítését.15

8

Aztán valahogy feledésbe merült a dolog. Csak a századvégen (1898), amikor Ausztria éppen túljutott az első nagy parlamenti krízisen, és amikor komoly ellenállás bontakozott ki a növekvő és indokolatlannak vélt katonai kiadások miatt, Lorber, Dr. Hochenburger, Dobernig és elvbarátai interpellációt nyújtottak be a képviselőházban: Minthogy a 30 éve kilátásba helyezett törvény mind a mai napig nem született meg, szándékozik-e valamit tenni a miniszterelnök a közös miniszterek felelősségének törvényes rendezése érdekében.159

Ezzel egy hosszú történet kezdődött. Több mint egy évtizeden át különböző képviselőcsoportok interpelláltak, hol a képviselőházban, hol a delegációban, minden érdemi eredmény nélkül.16

0

Végre 1911-ben odáig jutott a dolog, hogy Bienerth-Schmerling osztrák miniszterelnök elismerte: ez a törvény „alkotmányos berendezkedésünk szempontjából kívánatosnak látszik" - éppen ezért sürgetni fogja, hogy az érintett tényezők, vagyis a két országos és a közös kormány lépjenek egymással érintkezésbe a törvényjavaslat előkészítésére.16

1

(Már nem jutott rá idő.) Ha a közös kormány politikai felelősségéről akarunk szólni, vagyis nem annak megítéléséről, hogy jogszerű-e a miniszterek tevékenysége, hanem célszerű voltáról (politikájuk-cselekedeteik tartalmi vonatkozásairól), akkor mindenekelőtt a közös kormány fogalmát kell tisztáznunk, s azt hogyan alakult meg, hogyan jött létre egy közös kormány. A közös kormány tagjait az uralkodó nevezte ki, a maga elhatározása, szabad akarata szerint. Ezt olyan fejedelmi jogának tekintette, amelybe senkinek semmilyen formában nem engedett beleszólást.16

2

A parlamenti többség valamifajta igényének a figyelembevétele a közös miniszterek kinevezésénél még elméletileg sem merülhetett fel, hiszen a közös miniszterek helyzetét éppen az jellemezte, hogy a parlamenteken kívül álltak, hogy nem volt közvetlen kapcsolatuk a két törvényhozó testülettel. A három közös miniszter alkotta testület kormány volta sem jogi sem politikai értelemben nem volt egyértelmű. Maguk a közös miniszterek, Andrássy, Goluchowski is ellentmondó nyilatkozatokat tettek e tárgyban.16

3

A császár közös minisztereket, nem közös kormányt nevezett ki. A külügyminiszternek, mint a közös minisztertanács elnökének a felmentése nem vonta maga után a kormány átalakítását, a