Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
A DELEGÁCIÓ 489 költségvetés", „delegációs javaslat" az elaborátum hivatalos címe, olyan munkálatról van tehát szó, amely kifejezetten a delegáció számára készül. Korántsem ilyen egyértelmű a törvénynek az a kitétele, hogy a költségvetést „a közös minisztérium mind a két külön felelős minisztériumnak befolyásával fogja készíteni".14 9 Az országos miniszterek „befolyásáról" ui. az osztrák törvény nem intézkedett. Az első költségvetési vita alkalmával Brestel osztrák pénzügyminiszter azt fejtegette, hogy a magyar törvény is csupán azt írja elő, hogy a költségvetés összeállításakor a közös kormánynak érintkezésbe kell lépnie az országos pénzügyminiszterekkel („Einvernehmen", nem pedig „Einverständnis"). A birodalmi kormánynak tehát joga van arra, hogy a költségvetést a delegáció elé terjessze akkor is, ha az országos kormányok azzal nem értenek egyet. Beust is úgy gondolta, hogy a törvény nem feltétlenül írja elő, hogy az országos miniszterek álláspontját figyelembe kell venni; a gyakorlatban mégis meg kell hallgatni az országos minisztereket, szük' ség van támogatásukra, hiszen ők azok, akik befolyást gyakorolhatnak a delegációkra.150 És ne felejtsük el, a közös költségvetés végül az országos költségvetés része lett, s nehezen képzelhető el, hogy az országos miniszter beépítsen költségvetésébe olyan tételeket és összegeket, amellyekkel maga nem ért egyet.151 A fentiekből az is kitetszik, hogy a delegáció pénzügyi határozatai — legalábbis a magyar felfogás szerint — önmagukban nem hatályosak, törvényerőre akkor emel» kednek, amikor a törvényhozás a közös költségvetést az országos költségvetésbe iktatja.15 2 A költségvetés jóváhagyása a közösügyi bizottság feladatának „évenként előforduló legfontosabb része". A delegációk tagjait egy évre választják, kompetenciájuk kifejezetten egy évre terjed, mégpedig a következő évi költségvetés megszavazására. Márpedig a költségvetési tervek, főként annak nagy részét kitevő katonai fejlesztési programok több évre szólnak. A dolog lényege mindenkor a nagy tervben állt, s az alkotmány betűje szerint ezekhez a sokéves programokhoz a delegációnak semmi köze nem volt. Megszavaztathattak a delegációkkal évenkénti részletekben nagyobb összegeket anélkül, hogy fogalmuk lett volna arról, milyen program anyagi fedezetét ajánlották meg. Ez az eljárás rengeteg manipulálási lehetőséget kínált. Amikor a két delegáció akár elvi okokból, akár azért, mert az ország amúgy is nehéz politikai vagy pénzügyi helyzetben volt, ellenállt valamely követelésnek, akkor a közös kormánynak mindig sikerült kiutat, mégpedig alkotmányos megoldást találnia. Az adott évre csökkentette a költségvetési igényeket, ám ez a program egészét nem érintette.153 c) A közös miniszterek felelőssége Hogyan gyakorolta a delegáció a parlamentek alapvető jogát, hogyan ellenőrizte a közös kormány tevékenységét? A jogtörténeti irodalom általában megkülönbözteti a jogi és a politikai felelősség fogalmát. Az előbbi annak mérlegelését jelenti, hogy a kormány egésze, vagy egyes tagjai hivatali ténykedésük során a törvényeknek megfelelően jártak-e el. A jogi felelősség általában törvényben van rögzítve. A politikai felelősség nem igényel institucionalizált formát, magától értetődik. Abban jut
