Századok – 1994

Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465

A DELEGÁCIÓ 487 valaki.13

8

Ekkor, Andrássy ezen elutasítására nevezik ki Orczyt külügyminisztériumi osztályfőnöknek,13

9

s létesül a külügyminisztériumban két osztályfőnöki állás a két delegációval, a két országgal való kapcsolattartásra. Nem holmi tolmácsolási feladatok betöltéséről volt szó. A minisztérium egy későbbi szervezeti terve leszögezi: „A monarchia dualista államberendezése, és a császári ház és külügyek miniszterének a dualista állam berendezkedéséből eredő kapcsolata a két birodalomfél kormányával megköveteli, hogy a külügyminisztériumban közelebbről ismeijék a két állam belső viszonyait; és szükségessé teszi, hogy a hasonlóképpen dualista módon szervezett delegációban a minisztérium megfelelő módon legyen képviselve. Ezért a korábban egységes államtitkári funkciót két tisztviselő között osztják meg, akik közül az egyik a nyugati, a másik a keleti birodalomfélből származik,14

0

s az országok belső viszonyait is ismerve képviseli saját országában a közös minisztérium álláspontját-érdekeit". Г 1892-ben a külügyminisztériumban egy összeállítás készült a hivatalnak a delegációval kapcsolatos teendőiről, s ez a delegáció összehívásán túl a külügyminiszter jogának és feladatának tekinti a két osztályfőnök kiválasztását, akik a delegáció ülésén távollétében őt képviselik, nevében nyilatkoznak és előterjesztéseiről felvilágosításokat adnak.141

Az osztályfőnöki állás,14

2

amelyet 1868-ban hoztak létre, idővel i megszilárdult. Olyan tisztviselők töltötték be, akik nem pusztán a közös minisztert к és a közös költségvetést képviselték a delegációkban, hanem tágabb értelemben közvetítő szerepet töltöttek be a közös kormány és a parlamenti támasszal rendelkező országos kormányok, a birodalom és a két ország között. 3. A delegáció kompetenciája a) A delegációk törvényhozási joga A magyar liberálisok a közös ügyek alkotmányos kezelésére létrehoztak egy testületet, amelynek kompetenciáját szűk határok közé szorították. Deák — mint láttuk —, 67 tavaszán megnyugtatásnak szánta, hogy „a delegáció nem hoz törvényeket, csak összegekről határoz". A megfelelő osztrák törvénycikk eltért a magyartól. Az a parlament törvényhozási jogát a közös ügyek vonatkozásában a delegációra ruházta.14

3

A gyakorlat a dolgok logikájából következően is a magyar koncepciónak megfelelően alakult volna.14

4

De a delegáció intézménye egyébként is működésében formálódott, s amikor azzal kapcsolatban, különösen az első években viták merültek fel, a magyar politikusoknak rendszerint sikerült az alkotmányos kikötéseknek a gyakorlatban is érvényt szerezniök. 1870-ben napirendre került a közös minisztériumok tisztviselői nyugdíjának szabályozása, s Lónyay közös pénzügyminiszter elkészítette a vonatkozó javaslatot.145

Abban azonban maga is bizonytalan volt, mi történjék indítványával. Minthogy a delegáció nem hozhat törvényt, a korrekt eljárás az volna, ha a közös hivatalnokok nyugdíjáról a két országgyűlés határozna. Csakhogy ez esetben olyan ügyben alkotna törvényt (közös ügyben), amelyhez az alkotmány szerint semmi köze sincsen. Az ellentmondás megoldására a közös minisztertanácson azt tanácsolja,