Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
482 SOMOGYI ÉVA gyakrabban ülésező parlamentté tegyék. 1908-ban az annexió idején a Reichsrat-delegáció azt kívánta, hogy az eddigi évi egy, rövid ülésszakon túl fontos alkalmakkor kapjon lehetőséget arra, „hogy alkotmányos befolyását a közös ügyek vitelére érvényre juttathassa". Ennek érdekében évi több és hosszabb ülésszakot kívánt.9 1 A közös kormány egy meglehetősen elasztikus választ fogalmazott. Nem hozott elvi határozatot, csak arra tett ígéretet, hogy rendkívüli esetekben, amennyiben szükségesnek és keresztülvihetőnek látszik, kérni fogja őfelségét, hogy a két miniszterelnökkel egyetértésben ismételten hívja össze a delegációkat.9 2 A döntés annál kevésbé jelentett alkotmányos novumot, mert rendkívüli ülésre — mint láttuk — korábban is volt lehetőség. A delegációk ülése helyének megválasztását az osztrák törvény az uralkodóra bízza, a magyar pedig úgy rendelkezik: hogy „hol Őfelsége azon időben tartózkodik", de kívánatosnak mondja, hogy a közösügyi bizottság egyik évben Pesten, másik évben Bécsben (vagy más lajtántúli fővárosban) tartsa üléseit.9 3 Bár Beust a delegációs ülések helyének megválasztását az osztrák törvénynek megfelelően az uralkodó kizárólagosjogának mondja,9 4 kezdettől magától értetődőnek tekinti, hogy a delegáció egyik évben a magyar, másik évben az osztrák fővárosban ülésezzen.9 5 1870-ben Pesten van a sor, s bár a külpolitikai helyzet kívánatossá tenné, hogy a kancellár Bécsben maradjon, politikai megfontolásból mégis úgy dönt, nem zavarja meg a már kialakult rendet: a delegációt a magyar fővárosba hívják egybe.96 Amikor 1895-ben a külügyminisztérium egy összeállítást készít a delegációs ülésszak lefolyásáról, úgy fogalmaz, hogy „a delegációk páratlan évben Ausztriában, többnyire Bécsben, páros évben Pesten gyűlnek össze."9 7 no c) A delegációs ülésszak A delegációt az uralkodó hívja össze, leiratát a külügyminiszterhez és a két elnökhöz intézi. Az ülésszakot a külügyminiszter nyitja meg. Az első ülésen választják meg a delegáció elnökét és alelnökét, és mindjárt ekkor vagy egy későbbi alkalommal a bizottságokat. Az első ülés után kerül sor az uralkodói fogadásra, amelyet a fóudvarmesteri hivatal készít elő. Mindennek pontos rendje van, amelyben éppoly gonddal vigyáznak a két ország paritására, mint a delegáció intézményének méltóságára. Az összehívó irat páros évben az osztrák törvényt idézi elsőként, páratlanban a magyart, ha Pesten ülésezik a delegáció, a Reichsrat, ha Bécsben, a magyar képviselőket fogadja elsőként a császár. A fóudvarmesteri hivatal évenként közli a burgbeli fogadás rendjét, az öltözködés előírásait, a viselendő kitüntetéseket, hol foglalnak helyet a fogadás alkalmával a közös miniszterek, hol a kormány elnöke s a delegáció tagjai. A delegáció ülése ünnepi aktus, nem pusztán az udvari fogadás okán, hanem mert azzá akarják tenni.99 A birodalmi gondolat képviselői alkalomnak tekintik annak reprezentálására, hogy 67 kényszerű kompromisszuma ellenére mégiscsak létezik egy birodalmi képviselőtestület, vagy valami ahhoz hasonló. A magyarok számára, minden fenntartásuk ellenére, amellyel a közös intézmények iránt viseltetnek, a delegációs ülés a magyar paritás ritka ünnepe, kétévenként ismétlődő illúzió, hogy Pest a birodalomnak Béccsel egyenrangú székvárosa.
