Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
480 SOMOGYI ÉVA vábbra is küld négy képviselőt a delegációba.7 6 A delegáció 1902. évi házszabálya, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, elvileg is rögzíti, hogy a képviselőház „köteles" négy horvátot küldeni a delegációba.7 7 A horvátok képviselete természetesen nem változtatott a delegáció magyar jellegén. Az 1868. évi horvát-magyar kiegyezés értelmében a horvátok ugyan a delegációban is használhatták anyanyelvüket, de ezt nagyon ritkán tették. A delegáció nyelve — s ez „Béccsel" szemben a magyarok fontos vívmánya volt — az állam nyelve, azaz a magyar volt. Ha egy közös miniszter nem tudott magyarul, meg kellett hatalmaznia valakit, aki a delegáció plénuma előtt nevében szólt.78 A delegációs bizottságokban viszont nemcsak a közös miniszter beszélhetett bátran németül, hanem praktikus okokból — például, ha a magyarul nem tudó közös miniszterrel polemizáltak — a magyar kormány tagjai is. A delegáció működési rendje csupán azt írta elő, hogy ilyenkor a bizottság előzetes engedélyét kellett kérniök.7 9 b) Delegációs ciklusok, mikor és hol ülésezik a delegáció A delegációkat egy évre, a Reichsrat, ill. a magyar országgyűlés egy ülésszakára választották, és az év leteltével, vagyis az új ülésszak kezdetével, azoknak minden hatásköre megszűnt. Ha az országgyűlést év közben feloszlatták, az újabb országgyűlés új közösügyi bizottságot választott.80 Nem kevéssé jellemző azonban, hogy mint oly sok vonatkozásban e területen is jogértelmezési bizonytalanság uralkodott. 1907-ben az év végén kezdte meg a delegáció a munkáját, így az ülések átnyúltak 1908-ra, akkor fogadták el a folyó, tehát 1908. évi költségvetést. Néhány hónap múlva újra összehívták a delegációt az 1909. évi költségvetés megtárgyalására. Akkor már éppen négy évtizede funkcionált a delegáció intézménye, mégis parlamenti körökben vita kezdődött arról, hogy új választást kell-e elrendelni, vagy a delegáció tagjainak mandátuma az év végéig érvényes marad. Aehrenthal külügyminiszter is bizonytalan volt, s Beck osztrák miniszterelnök állásfoglalását kérte, s annak alapján az 1867:146:10.§-ra hivatkozva rendelte el az új választást.81 A delegáció évi újraválasztása természetesen nem jelentette azt, hogy feltétlenül új személyeket küldtek a delegációba. Magyarországon egy parlamenti cikluson belül a delegációs képviselők 3/4-e rendszerint megőrizte mandátumát. De két egymást követő esztendőben, ha közben országgyűlési választások voltak is, a delegációs tagok majd fele változatlan maradt. A közösügyi bizottság tagjának lenni exkluzív rang volt, s különösen az, ha valaki évtizedeken át ült a bécsi egykori udvari kancellária tanácskozó termében, mint Apponyi Albert, Falk Miksa, Szilágyi Dezső vagy Pulszky Ágost. És viszonylag sokan voltak ilyenek. A delegációs ülésszak időpontjának megválasztása mindig bonyolult feladat volt, azt a három közös miniszter a két miniszterelnökkel egyeztetve közös minisztertanácson határozta el. 1895-ben az addigi gyakorlat alapján készült egy összeállítás a delegáció összehívásáról, s eszerint a delegációkat a közös költségvetés összeállítása után a parlamenti ülésszakok figyelembevételével kell összehívni.82 Sorrendről és előfeltételről van szó ebben az állásfoglalásban, amely sokévi gyakorlatban rögzült, de nem időpontról. Az országos kormányok, különösen a magyar minisztertanács szorgalmazta, hogy az év első felében hívják össze a delegációt, hogy elegendő
