Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
A DELEGÁCIÓ 475 vannak és a Pragmatica Sanctio óta mindig is voltak közös ügyei. Az 1867. évi fordulat abban állott, hogy immár nemcsak Magyarországon, hanem őfelsége többi országában és tartományában is alkotmányos kormányzást vezettek be, s ennek következtében újra kellett szabályozni a két egymástól független állam közös ügyeinek kezelését; mégpedig mind a közös ügyek kormányzása, mind pedig azon ügyek terén, melyek nem a kormányzat köréhez tartoznak.50 Két független államot a közös ügyek összekötnek, de a közös ügyek léte nem teremt birodalmi közösséget. - Az egész konstrukció lényege a negáció: Nincsen birodalom, következésképpen nincs birodalmi kormány, birodalmi parlament sem létezhet. E negációban rejlik a közös kormány funkciójának definiálása.5 1 A törvény azt írja elő, a közös kormány mit nem tehet, mibe nem avatkozhat, mi nem tartozik hatáskörébe. Komjáthy Miklós negyedszázada írott alapvető tanulmányában részletesen elemezte e negatív formulázás genezisét, bizonyította, hogy a közös minisztérium hatáskörének negatív körülírása a magyar önállóság védelmének következménye volt.5 2 A „beolvadni nem akarunk" gondolat vezérelte a magyar politikusokat, ezért óvakodtak attól, hogy birodalmi kormányt hozzanak létre. S a birodalmi közösség elutasításából fogant a delegáció intézménye, amelyről megint csak negatívumok intézkednek: a két delegáció együttes ülésen nem tanácskozhat, nem hoz törvényt, leginkább csak összegekről határoz, az ország egyéb érdekei fölött intézkedési joggal nem bír. Az a német liberális párt, amellyel a kiegyezés megköttetett, alapvetően másként gondolkodott. Számára „Reich" volt, és „beide Reichshälfte", s ha a változó körülmények között is az összmonarchiát akarta fenntartani-erősíteni, s ennek érdekében valóságos birodalmi kormányt, birodalmi parlamentet vagy legalábbis „birodalmi szenátust" teremteni. A dualizmus születése napján kezdődött és félszázadig változó intenzitással folyt a közjogi vita az elnevezések körül: közös vagy birodalmi miniszter, törvényes-e a birodalmi kancellár intézménye stb. Jogi akadékoskodás is szerepet játszott e polémiában, meg rosszhiszeműséggel elegy szofisztika. Ne használjuk a „közös kormány" kifejezést — mondták az osztrák miniszterek — az a mi nyelvünkön rosszul hangzik, a „Reichs" egyébként is a „közös" szinonimája, nem jelent mást „soweit der Scepter Seiner Majestät reiche", nincs értelme ágálni ellene.53 A dolog lényege mégis abban állott, hogy 1867-ben létrejött ugyan a két nemzet uralmán épülő alkotmányos-dualista berendezkedés: a kiegyezés, az osztráknémetek és a magyarok vélt vagy valós érdekei a birodalom berendezkedésében mégis eltértek egymástól, az egyik fél a birodalmi közösséget-egységet, a másik az állami önállóságot akarta erősíteni. 2. A delegációk működése a) A delegációs képviselők választása 1867 második felében, amikor az uralkodó már szentesítette a magyar kiegyezési törvényeket, Ausztriában nem arról folyt a vita többé, milyen legyen a birodalom szerkezete, a Reichsratban képviselt királyságok és országok viszonya a magyar korona országaihoz - ez a kérdés eldőlt, hanem arról, ami az új viszonyok között is
