Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
476 SOMOGYI ÉVA bizonytalan maradt, hogyan alakul a Reichsratban képviselt királyságok és országok belső struktúrája; sikerül-e a Reichsratban többségben lévő német liberális képviselőknek a birodalom nyugati felét olyan egységgé szervezniök, amilyen Magyarország volt, vagy arra kényszerülnek, hogy Ausztrián belül is kompromisszumot kössenek, megalkudjanak a tartományi-nemzeti törekvésekkel. Ez a magyarázata annak, hogy a delegációs törvény vitáján a minisztertanácsban, majd ősszel a parlamentben az igazi küzdelem többé nem a delegációk kompetenciája körül folyt, vagyis nem akörül, hogy mi a közös, a birodalmi ügy — ezt a magyar törvény rögzítette, ezen érdemben változtatni az egész kiegyezési mű kockáztatása nélkül többé nem lehetett —, hanem a választás módja körül: milyen szerepük legyen a tartományoknak a delegációválasztásban. 1867 májusában a minisztertanács még fenntartás nélkül úgy határozott, hogy a delegációnak a Reichsrat többség szellemét kell tükröznie és ezért tagjait a Reichsrat plénumából kell választani.54 Ez az elgondolás a német érdekeknek felelt meg. Június közepére a belügyminisztérium kidolgozott egy részletes tervet a delegációs mandátumok felosztásáról. Eszerint minden tartomány választhat egy delegátust, s ezen túl az egyes tartományok képviselőházi mandátumuk számának arányában további képviselőket. Csehország 10 Dalmácia 1 Galícia 7 Alsó-Ausztria 3 Felső-Ausztria 2 Salzburg 1 Stájerország 2 Karintia 1 Krajna 1 Bukovina 1 Morvaország 4 Szilézia 1 Tirol Vorarlberg 1 Isztria 1 Görz és Gradiska 1 Trieszt 1 A képviselők száma 40 Taaffe azt mondta, hogy ennek a választási módnak az az előnye, hogy a kis tartományok is képviselve lesznek a delegációban, viszont a parlamenti (azaz a német) többségnek kedvez, hogy a képviselőház egészéből fognak választani.5 5 Már úgy tűnt, hogy a minisztertanács elfogadja a javaslatot, amikor Beust — mint mondta — „a nem világos fogalmazást" módosító indítvánnyal lépett fel. Korrekciója azonban nem a stílust, hanem a lényeget érintette: a Landtagokra kívánta bízni, hogy ez egyes tartományok országgyűlési képviselői a delegációs tagokat a maguk köréből, vagy a ház plénumából választják-e. A lakonikus jegyzőkönyvből csak annyi derül ki, hogy a részletes javaslatot kidolgozó belügyminiszteri referens,
