Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
474 SOMOGYI ÉVA alkotmányosan lehet kezelni. Minden differenciát, ami a Lajtán inneni és túli nézetek között fennáll, a kormány a maga javára fogja fordítani... Tudom, hogy ezek olyan ellenérvek, amelyek nemcsak az elaborátum, hanem a dualizmus ellen szólnak. Nem arról van szó, hogy ez a forma nem kitűnő, hanem hogy vétkes és balga ... Készségösl elismerem azonban, hogy ez minden, amit ajánlhattak nekünk. És csodálom éleselméjűségüket, hogy találtak egy formát, még akkor is, ha ezt a formát nem tartom kielégítőnek, lelkesedni nem tudok érte és a várakozásokat, amelyeket az emberek arra alapoznak, szkeptikusan szemlélem."4 1 Néhány hónappal később, a delegáció parlamenti vitáján Kaiserfeld ismét arról beszél, hogy minden kétely és minden aggodalom a delegáció intézményével kapcsolatban indokolt. Ezeket nem akarja vitatni, csupán bizonyítani, hogy a törvényt „úgy, amint van el kell, mert azt el lehet fogadni".4 2 Talán figyelhetünk a sorrendre — el kell fogadni — mert különben a kiegyezés egészét tesszük kockára - és el lehet fogadni, mert belőle valami jobb fejlődhet. Tulajdonképpen mindenki, aki a delegáció mellett foglalt állást, arról szólt, amivé a delegáció idővel válhat. Plener: Tudjuk, hogy a magyarok a delegáció eszméjében „nekünk és a birodalomnak tett koncessziót látnak". Nem utasíthatjuk el amit felajánlottak, mert a delegáció eszméjében mégiscsak benne rejlik a közös parlamenti képviselet eszméje, az a gondolat, amelyért egész parlamenti tevékenységünk során harcot folytattunk 43 Ugyanezt mondja szinte mindenki: A delegációban egy életképes gondolat rejlik, a birodalmi egység eszméje (Berger). 44 A delegáció éppen azt köti össze, ami elkülönült egymástól, ez az egyetlen kötelék, amely képes arra, hogy a birodalom két egymástól elválasztott részét összetartsa (Toman).45 Valahogy senki sem veszi szó szerint a delegáció törvényét, senki sem a hosszú időre szánt megoldást látja benne, hanem a lehetőséget. Most győzött először az alkotmányos összetartozás gondolata, hagyjuk a gyakorlatnak, a jövőnek, hogy ennek működési formáját megtalálja (Mende).4 6 A delegáció mégis, mindennek ellenére a birodalmi egység menedéke, vagy azzá lehet (Schindler). 47 Werther bécsi porosz követ is azt jelenti Berlinbe: „Ha a delegációs terv abban a formában, ahogyan azt a magyar országgyűlés elfogadta, nem is felel meg minden párt kívánságának, mégis ez az intézmény az egyetlen összekötő kapocs a birodalom különböző részei között." Többet a magyaroktól nem lehet elérni. Be kell látni, „hogy ezáltal legalább az osztrák állameszmét sikerült fenntartani".4 8 * A delegáció furcsa képződménye volt a dualista Monarchiának, a közös ügyek kezelésének támadható, jobb híján adódó kényszermegoldása. Csak míg a magyarok azért ragaszkodtak mégis hozzá, hogy általa a bármi névvel is illetett közös, vagy központi parlamentet elkerüljék, az osztráknémetek éppen a birodalmi egység gondolatának menedékét, megvalósításának lehetőségét látták benne. A delegáció megítélésében a magyar és az osztrák Monarchia-értelmezés különbözősége jutott kifejezésre. A magyar elgondolás — mint ez a történeti és a jogtörténeti irodalomból egyaránt közismert — tagadta a birodalom létét, és nem a birodalmat, hanem a két államot tekintette a nemzetközi jog alanyának.4 9 Azt vallotta, hogy a két országnak
