Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
A DELEGÁCIÓ 473 November 12-én terjeszti az alkotmányos bizottság beszámolóját a képviselők elé. Ebben konstíítálja, hogy a magyar országgyűlés immár megszavazta a delegációs törvényt, s őfelsége szentesítette azt, s ezért az osztrák képviselőknek nincs más lehetőségük, mint hogy tudomásul vegyék a megtörténteket. Viszont leszögezik, hogy a delegáció célszerűtlen intézmény. Sokkal egyszerűbb volna, ha a közös ügyeket a közös kormány a két birodalomfél képviselőtestülete elé terjesztené, és a differenciákat deputációs tárgyalások útján egyenlítené ki. Az alkotmányos bizottság mégis elfogadja a tervezetet, mert bízik benne, hogy a magyarok az idők folyamán majd tapasztalják és belátják a delegációs rendszer hiányosságait, hátrányait és nem akadályozzák meg módosítását.36 E meglehetősen bizonytalan hangú jelentésről indult vita november közepén a parlamentben. A szigorú centralisták a képviselőházban és az urak házában a delegáció képtelen voltát, abszurditását hangsúlyozzák. Skene egyenesen azt ajánlja, ha a delegáció úgyis némán ülésezik és némán szavaz, talán illő volna, ha sötétben tenné azt, akkor aztán nyugodtan és kedélyesen zajlanának az események. A delegáció az abszolutizmus eszköze, korlátozza a parlamentet a legfontosabb funkciójában, költségvetési joga gyakorlásában. A delegációban nem alakulhat ki paritás. Hiszen az a két országgyűlés kicsinyített mása, s míg a magyar egységes, az osztrák nemzetekre van szabdalva. Az osztrák kisebbség a magyarral fog szavazni és a magyarok akaratát viszi keresztül a közös ügyekben. A morva politikus mégsem vállalkozik arra, hogy nyíltan elutasítsa a delegációs tervet. Csak azt javasolja, halasszák el a tárgyalásokat addig, amíg az anyagi kérdések Magyarországgal nem rendeződtek.3 7 Skene javaslatának célja aligha lehet kétséges — mondja Herbst —, a kiegyezéspárti unionisták feje. Nem hiszi, hogy Skene javaslatát komolyan lehet venni, hiszen annak következménye a kiegyezés meghiúsítása volna. Szerinte a delegációs törvény elfogadható, mert a pillanatnyi körülményeknek egyedül ez felel meg. Sem tartani nem kell attól, sem bízni nem szabad abban, hogy a delegációkból parlament fejlődhet. A központi parlamentről le kell mondani, a magyaroktól nem várhatók további engedmények, úgy kell elfogadni a delegációs törvényt, ahogy van.38 A vita alaphangját nem Skene a delegációt elutasító álláspontja és nem is Herbst a viszonyokkal számoló józan realizmusa határozza meg. Az osztrák liberálisokon 1867 őszén egy sajátos bizonytalanság-pesszimizmus lesz úrrá, még azokon is, akik 1866 őszén Ausseeban először foglaltak állást a dualizmus mellett.39 Most úgy látják, éppen a közös ügyek kezelése terén túl nagy áldozatot kívánnak tőlük. Hanisch egyenesen az ausseei program elárulásáról beszél,4 0 hiszen 1866 őszén még a közös ügyek közös parlamenti kezeléséről volt szó. Maga Kaiserfeld, aki Ausseeban a monarchia dualista átalakításának konkrét tervét kidolgozta, a végsőkig ragaszkodott az ausseei koncepcióhoz. S amikor nyilvánvaló lett, hogy az megvalósíthatatlan, így írt a Deák köréhez tartozó magyar politikus barátjának Trefort Ágostonnak: , Önnek el kell ismernie, hogy a mű (a delegációs terv) nagyobb súlyt helyez az o;:;zág függetlenségére és önállóságára, mint az államjogi közösségre... Nem tudom megnyugtatni magamat afelől, hogy a külügyeket — amelyek oly fontosak minden b. rodalom számára, a mi számunkra pedig döntő jelentőségűek — az adott formában
