Századok – 1994

Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465

468 SOMOGYI ÉVA rülne a két bizottságnak egyezségre jutnia, akkor együttes ülést tart, de nem vita, pusztán szavazás céljából.1

1 A fentiekben megfogalmazott működési elven túl, Deáknak ez az első megfogalmazása is tartalmazza a delegáció kompetenciájának legfontosabb elemeit: „A közös költségvetés megállapítása lesz e bizottságok feladatának évenkint előforduló legfontosabb része. E költségvetést, mely egyedül azon költségekre terjedhet, amelyek az ezen közös ügyek megállapítására nézve alkotandó törvényben közöseknek lesznek kijelölve, a közös minisztérium mind a két külön felelős minisztériumnak befolyásával fogja készíteni, s úgy adja azt át mindenik bizottságnak külön." „Hasonló eljárás követendő minden egyéb tárgyakban is, melyek mint közös ügyek az érintett bizottságok köréhez tartoznak." „Azokon kívül, miket a közös felelős minisztérium terjeszt elő a közösügyi bizottságoknak, e bizottságok mindegyike bír kezdeményezési joggal, de csak oly tárgyakra vonatkozólag, melyek mint közös ügyek törvényszerint szorosan a bizottságok köréhez tartoznak."1

2 Tisza és csoportja lényeges pontokon támadja Deák elaborátumát. A kisebbségi indítvány elutasítja a közös intézményeket: a közös kormányt és a delegáció eszméjét is. A kisebbség tulajdonképpen az 1861. évi országgyűlés első feliratához marad hűséges, amikor leszögezi, hogy önálló nemzetek kormányaik útján érintkeznek egymással. A kormányok készítik a törvényjavaslatot és terjesztik országuk törvényhozása elé. így kell lennie ennek a közös ügyek terén is. „Magyarországra nézve törvényeket, kötelező erejű határozatokat senki nem hozhat, csak a törvényes országgyűlés és a törvényesen megkoronázott magyar király." Tisza tervében az országa gyűlések érintkeznek egymással deputációk útján és váltanak üzenetet. S ha nem jutnak egyezségre, az uralkodóé a végső döntés. Ezt a szerkezetet Nyáry még azzal egészíti ki, hogy kizárja a deputációk együttes szavazásának lehetőségét, mert azt mondja, hogy a közös szavazás birodalmi parlamentet teremtene. Nyáry elismeri, hogy javaslata látszólag túl nagy teret enged az uralkodónak. A valóság azonban nem ez volna. Ő bízik a lajtántúliakban, velük akar összefogni s velük együtt korlátozni a fejedelem jogait. Azt is nyíltan megvallja, hogy az egész szerkezetet időlegesnek tartja: „Ha időközben erőt nyerne az ország, elvethetné az egészet."13 Június 20-án kezdődött a vita a két javaslat felett. De Deáknak szemmel láthatóan ellenére volt minden diszkusszió, türelmetlenül és zsémbesen siettette a tárgyalásokat. Az egész tárgyalás idején nemtetszését minden módon kitüntette: felkelt, sétált, kiment, azaz személyes tekintélyével presszionálta a vitatkozókat.1

4

Még a táborába tartozó Andrássy módosító indítványát is rossz néven vette. Az ui., hogy Andrássy sem akarta, hogy a két delegáció közös szavazásra gyűljön össze, mert ott vagy meg kellene engedni a diszkussziót, s akkor a két testület eggyé olvadna, vagy pedig némán kellene szavazni, ami roppant furcsa, groteszk volna. Később megvallja, nem annyira az intézmény nevetséges voltától tart, inkább attól, hogy „nemzetiségeink szövetkeznek a többi idegenekkel", „hogy ha negyven német együtt tart, a magyarok közül csak egy kell hozzá, hogy minoritásba jöjjünk. Horvátország a mi delegációnkban ül, s tőle függ bennünket kisebbségbe juttatni." Andrássy aggodalmait