Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
A DELEGÁCIÓ 467 törvényhozó testülete közvetlen hatásköréből. Ez az elgondolás 1862 óta meghatározó eleme valamennyi elaborátumnak, Apponyiénak éppúgy, mint Deák 1864-65 fordulóján Augusz Antal közvetítésével az uralkodóhoz eljuttatott kiegyezési ajánlatának,5 s ezen épült Deák 1865 májusi programja,6 majd az az elaborátum, amelyet az 1865 decemberében összehívott országgyűlés kidolgozott. A delegáció gondolatának alakulása a kiegyezés történetének fontos eleme, szerves része, s mint ilyen Wertheimer és Redlich óta alapelemeiben jól ismert.7 Deáknak, a magyar liberális párt vezetőjének 1865-ben az volt a felfogása, hogy neki csak az elveket szabad lefektetnie, a részletezés, a törvényjavaslatok szabatos formába öntése az országgyűlés feladata.8 Amikor azután 1866 tavaszán az országgyűlés megkezdte munkáját, március 1-én egy 52 tagból álló bizottságot küldött ki,9 az pedig egy tizenöttagú albizottságot választott, hogy az készítsen javaslatot „közös viszonyok tárgyalására nézve".1 0 A bizottság május 5-től június 25-ig az Akadémia palotájában Andrássy Gyula elnökletével tartotta üléseit. Az idő sürgetett, hiszen Ausztria júniusban már hadban állott, s a háborúra való tekintettel napirenden volt az országgyűlés munkájának felfüggesztése. A Deák körül csoportosuló, a jogfolytonossághoz ragaszkodó kiegyezéspárti felelős magyar politikusok úgy vélték, bármi történjék, a feloszlatás előtt konkrét kiegyezési tervet kell a ház asztalára tenni. Hiszen Ausztria győzelme a centralista, abszolutista katonai párt felülkerekedését hozhatja, amelynek nem lesznek egyezkedési hajlandóságai. Egy háborúban megalázott Ausztriával szemben pedig teret nyerhet az emigráció forradalmi-függetlenségi politikája, amelytől a Deák-párti többség mindig elhatárolta magát. Ezért döntöttek úgy, mégpedig nemcsak Deák hívei, a többség, hanem a „függetlenségi" balközép párti kisebbség is, (Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán, Ivánka Imre és Nyáry Pál), hogy az országgyűlés feloszlatása előtt egy részletes elaborátumot készítenek. A többségi indítványt, amely — mint jeleztük — évek során formálódott, 1866 június első napjaiban Deák, mint szokása volt, szinte paragrafusokra szedve mondta tollba a bizottság ülésén. „A közös ügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, sem teljes birodalmi tanácsot, sem bármi néven nevezhető közös vagy központi parlamentet célszerűnek nem tartok, s ezeknek egyikét sem fogadom el... hanem azt óhajtom ... hogy egy részről a magyar korona országai együtt, más részről őfelsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek, mint két külön s teljesen egyenjogú fél. Következésképpen a két fél között a közös ügyek kezelésére nézve mellőzhetetlen föltételnek tartom a teljes paritást." „Ezen paritás elvénél fogva Magyarország részéről a magyar országgyűlés válasszon saját kebeléből egy meghatározott számú bizottságot (delegáció). Válasszanak őfelsége többi országai és tartományai is hasonlóan egy éppen annyi tagból álló bizottságot." „Mindenik bizottság külön tart üléseket..." „A két bizottság egymással együttes ülésben nem tanácskozhatik, hanem egymással írott izenetek által érintkezik." Ha háromszori üzenetváltás során sem sike-
