Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
TANULMÁNYOK Somogyi Éva A DELEGÁCIÓ 1. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben a) A delegáció magyar koncepciója 1881-ben Berchem gróf német követségi tanácsos hosszabb beszélgetést folytatott Andrássy Gyula gróffal az 1866-67. évi nagy átalakulásról. Andrássy akkor már mint egyszerű képviselő ült a delegációban, azon tapasztalatok birtokában, amelyeket mint közös külügyminiszter és a közös minisztertanács elnöke szerzett: megküzdött a Monarchia belső szerkezete okozta gondokkal, s miniszteri pályájára visszaemlékezve úgy látta, hogy a 67-es rendezés neuralgikus pontja, a közös ügyek alkotmányos kezelése volt.1 Berchemmel persze úgy beszélt, hogy az a gondosan kimunkált Andrássy imázsnak megfeleljen: Hosszú lovaglás során ötlött fel benne a delegáció eszméje, s amikor azt testvérének meg barátainak elmondta, őrültnek gondolták.2 Csak Deák ismerte fel rögtön a terv fontosságát. „A derék, de nem túl tehetséges Belcredi Bécsben jóindulatot mutatott, de semmire sem tudta elszánni magát, Beust gróf pedig nem tett egyebet, mint hogy a már kész plánumot akceptálta." - Tehát minden Andrássy műve volt. A többiek legfeljebb megértették, vagy sem, támogatták, vagy gáncsolták. A legfontosabb persze a császár véleménye volt. Őt egy tanmesével győzte meg. Egy ember drágakövet szállít szamarával az erdőn, a szamár hátán rúd, két nehéz kosárral, az egyikben drágakő, a másikban közönséges rög. Hamarosan találkozik egy toprongyos vándorral, aki feltartóztatja mondván: Balga vagy, hogy kincseidet nem osztod két kosárba, úgy szamaradnak is könnyebb volna, s a kosarak éppúgy egyensúlyban maradnának, amint most vannak. - Igazad van, felelte a másik. -Azonban hogy van az, hogy te okos ember létedre ágrólszakadt vagy? - Az idegen azt felelte: Igen, ez az én bajom. Mindig felismerem az igazságot, csakhogy az életben mégsem sikerült nekem semmi. A mi emberünk folytatta útját, és nem hajlott az okos szóra. - Hamarosan rablók lepték meg, de amikor megpillantották a kosárban a rögöket, hagyták továbbmenni. A példabeszéd azt jelenti, hogy Andrássy sem akarta meghallani az „igazságot", a delegációtól óvó bölcs tanácsokat. Mert hiszen tudta, beismerte a császár, majd másfél évtized múltán Berchem előtt is, hogy a delegáció bizonyos fokig alkotmányellenes, és nem is igazán az összbirodalom képviselőtestülete, de vannak előnyei: a külpolitikát és a hadügyet kivonja a parlamentek hatásköréből, megszabadítja