Századok – 1994

Történeti irodalom - Elvira H. Tóth – Attila Horváth: Kunbábony. Das Grab eines Awarenkhagans (Ism.: Szentpéteri József) II/436

TÖRTÉNETI IRODALOM 437 szintjét képviselő személy hagyatéka egyrészt ilyen gazdagságban sehonnan sem volt ismert a Kárpát-medence avar kori fejedelmi temetkezései között, másrészt olyan használati tárgyakat is tartalmaz, amelyeket — .jelentéktelen voltuk miatt" — nem őriztek meg a korábban előkerült vezéri sírok megtalálásakor. A monográfia bevezetője a kunbábonyi temetkezés kutatástörténeü helyét jelöli ki. Az I. fejezet a lelőhely leírásával kezdődik, majd a leletmentő ásatás eseményeit foglalja össze. А П. fejezetben kerül sor a leletanyag aprólékos, lehetőség szerint ötvöstechnika-részletességgel megírt tipológiai jellemzésére: az 1. sírban talált méltóságjelvények (fegyverövek, tartozékaik, ékszerek) és a temetési szertartás kellékei (halotti obulus, szemfedő, ékszerek, ruhadíszek, koporsómaradványok, az amfóra, felvarrható és fára szegezett lemezdíszek); végezetül a 2. sír leletei. A III. fejezet a temetés rekvizítumait veszi ismét sorra (ital- és ételáldozat: amfóra, birkacsontok; koporsókapcsok, hordozhatóvá alakított halotti ágy, pénzérméket helyettesítő kerek ezüstlemezek, halotti gyűrűk, a temetési viselet díszei: kesztyű, arclepel, ruhadíszek, aranyfüsttel ékesített díszöltözet) és a szertartás rekonstrukcióját tartalmazza. A IV. fejezetben a fejedelmi méltóságjelvények csoportosítása és időrendje következik (az álcsatos öv és tartozékai: karikásmarkolatú kard, kések; a granulációdíszes öv és tartozékai: indadíszes hüvelyű kés, tőrfüggesztő csatpárok, üvegbetétes veretek, szertartásíj, csontmerevítós reflexíj; lemezes fegyverövek és tartozékaik: tegez, kések, kard; teljes és veretes rhytonok, ivóedények, sasfejes korbács, tubus és kanál, tarsolyzáró és ékszerek: nagygömbös fülbevalópár, gyöngyök, lemezes karperecek, gyűrűk). Az V. fejezet a 2. sír értékelése. A VI. fejezet a kunbábonyi lelet és párhuzamainak tanulságait összegzi. A könyv használatát megkönnyítő segédletek (VII-X. fejezet: rövidítések jegyzéke, felhasznált irodalom, lelőhely- és névmutató) után a teljes leletanyag precíz rajzos táblái (XI. fejezet) következnek. A függelék (XII. fejezet) Marcsik Antónia és Szalai Ferenc embertani elemzését, illetve Kocsis S. Gábor fogorvosi szempontú kutatási eredményeit tartalmazza. A publikáció értékét nagymértékben emeli a szöveg közé helyezett 16 színes képtábla, melyek árnyékmentes háttérrel szinte kézzelfogható közelségbe hozzák a legszebb leleteket. A lelőhely a Duna-Tisza-közén, a Dunától mintegy 17 km-re keletre található a Bács-Kiskun megyei Kunbábony környékén (félreértésre adhat okot, hogy a feltárás időpontjában érvényes közigazgatási hovatartozás miatt néwariációként a Kunszentmiklós-Bábony elnevezés is meghonosodott a szakirodalomban; a Kunbábony név azonban már 1962 óta szerepel a helységnévtárakban, így elsődlegesen ez a megnevezés használandó). A településtől mintegy 2,25 km-re ÉNy-ra, a szikes legelőkből néhány méterre kimagasló, fiatal akácerdővel borított homokdomb-vonulaton az 1950-es évek második felétől bányaművelésbe kezdtek a helybeliek. A mintegy másfél évtizede folyó homokkitermelés során semminemű régészeti jelenségre nem figyeltek fel, mígnem 1971. február 20-án, szombaton a tavaszi partomlás egy óriási kétfülű „kőkorsó" oldalát láthatóvá nem tette. Az egész falut megmozgató kincskeresést hétfőtől — a Szerző régészházaspár szívós munkájának köszönhetően — a tárgyak önkéntes beszolgáltatása követte. A leletek és a helyszíni megfigyeléseik alapján a következőképpen rekonstruálták a temetési szertartást: A Duna-Tisza-köz egykori növényvilágára jellemző borókás, tölgyesekkel borított, vízjárta rétekkel övezett, a korabeli lakott területtől félreeső homokbuckás területen búcsúztatták a magasrangú személyt. Egy ÉNy-DK-i tájolású és — a dombhát kopásával számolva — kb. kétméteres mélységű gödörbe temették az aranyozott ezüstlemezekkel borított, aranyozott vasbilincsekkel megerősített és farudakkal hordozhatóvá alakított kereveten fekvő férfit. Alája derékaljat és fejaljat tehettek, fölötte sátortetős, ládaszerű koporsófedél volt díszes lepellel takarva. Az elhunytat aranyfüsttel ékes, aranylemezekkel kivarrt ruhába öltöztették. A többféle szövésű vászon alsó-, illetve bőrből és nemezből készült felsőruházat mellett keleti selymek viselete feltételezhető. Lábbelijén és fejfedőjén is aranylemezek lehettek. Arany álcsatos, oroszlánfej-ábrázolásos bizánci csattal záródó méltóságjelző övén karikásmarkolatú aranyveretes kard, arany ivóedények, tarsoly és tőr függtek. Mellé helyezték aranyveretes, legalább 25 nyílvesszővel tömött tegezét, aranylemezzel borított szertartási íját. Másod к aranyöve granulációdíszes volt, melyhez aranyozott ezüstveretes kard, többágú sasfejes korbács, külör kés, tőrök, aranyveretes fa és szaru ivóedények tartoztak. Harmadik, szintén aranylemezes övén kfvü! nellé kerültek használati eszközei: ezüstdróttal záródó arany függesztőveretes tarsolyában fenőkó, né íny borostyán- és szemesgyöngy, illatszeres (?) tubus, aranykanál (amelyre a találók egybehangzóan faltak és a kcszak leletanyagából is ismert). Nagygömbös arany fülbevalópárt, széles arany karpántok''*, ékköves gyűrűket viselt, kezeire arany ujjvégekkel kivarrt kesztyűt, s megnyújtott karikájú halotti gyű űket húztak. Arcára arany- és talán ezüstlemezekkel is díszített kendőt borítottak, melyet kisméretű aranytűvel rögzíthettek. Az elhunyt feje mellé ételként két birka húsát, s egy több mint 55 l-es amfórában útravalóul italt is tettek. A viszonylag magas kort, 60-65 évet megélt férfi az embertani adatok szerint súlyos szem- és gerincbántalmakban szenvedett, állkapcsán fogínysorvadás nyomai voltak megfigyelhetők. (A csontvázból is csak alig néhány rész maradt meg, mert az egy helyre gyűjtött emberi maradványok a homokbánya