Századok – 1994

Beszámoló - Historia Fenno-Ugrica (Klima László) II/429

430 BESZÁMOLÓ A finnugor nyelvek egyes kutatói szerint a finnugrisztika azonos a finnugor nyelvészettel, a finnugor néprajz, régészet, stb. másodlagosan létrejött segédtudományok. Véleményem szerint tudományos kutatókhoz méltatlan az egyes tudományágak rangsorolásáról hiábavaló vitákba bonyolódni. Ráadásul a finnugrisztika lényege egészen máshol keresendő. A lényege az összehasonlítás. Egy kijelölt csoport: a finnugor népek tagjait hasonlítjuk össze térben és időben, különböző tudományágak segítségével. A kijelölés alapja a finnugor népek nyelvének közös eredete volt. A finnugor népek történetének kutatói a kezdeti megismerkedés és kapcsolatfelvétel után akkor tudnak a továbbiakban jól együttműködni, ha megtalálják a kutatott népek történelmének találkozási pontjait, ha összehasonlítják azt, ami összehasonlítható, és ha rámutatnak történelmük különbségeire ott, ahol az szükséges. Ami a finnugrisztika helyzetén való gondolkodást illeti, azt ott kell kezdenünk, hogy felmérjük: a különböző finnugor népek körében különböző szinten áll az említett tudományok kutatása. Ezért az évszázadok óta orosz fennhatóság alatt élő kis finnugor népekről a Finnugor Konferenciákon és egyéb finnugor tudományos találkozókon elhangzó bármilyen nyelvészeti, néprajzi, irodalmi, stb. információért nagyon hálásak vagyunk, és a volgai, permi, obi-ugor, szamojéd kutatóktól nem várjuk el, hogy előadásaik középpontjában az összehasonlító finnugrisztikai elemzés álljon. Köztes helyzetet foglal el az észt tudományosság, amely korábbi eredményeire alapozva a szovjet időszakban is jelentős eredményeket tudott felmutatni. A finnek és a magyarok esetében azonban más a helyzet, mivel nyelvük, szépirodalmuk, folklórjuk, tárgyi néprajzuk, történelmük kutatása már régóta olyan fejlettségi szinten áll, hogy nem a finnugrisztika, hanem a fennológia és a hungarológia körébe tartozik elsődlegesen. Talán a fennológia és hungarológia, mint önálló tudományágak létezése lehetett az egyik oka annak, hogy a magyar történésztársadalom sajnálatos módon igen kevéssé érdeklődött a oului finnugor történész konferencia iránt. A másik ok nyilvánvalóan a magyarság sorsának a rokon népekétől olyannyira eltérő alakulásában keresendő, aminek következtében történészeink figyelme is kevéssé terjed ki Eurázsia finnugorok lakta területeire. Az érdeklődés felkeltése, új kutató nemzedék nevelése érdekében célszerű lenne egyetemeink most folyó megújulását arra is felhasználni, hogy a történészképzésben lehetőség nyíljon finnugor irányultságú szakosodásra is. Remélhetőleg legközelebb majd a magyar történészeknek is nagyobb kedve lesz történelmi események, korszakok, személyek finnugor szempontú összehasonlító elemzésére. Erre nagy szükség lenne, mert különösen feltűnő a finnugrisztikán belül is a kis finnugor népek történelmének kutatásában mutatkozó lemaradás. Ismereteink, módszereink átadása, a szakmai kapcsolatok kialakítása nagy hasznára válna a rokon népek történelmét kutató kollégáknak. A konferencia több mint kétszáz résztvevője között nyolc magyar volt. Öten tartottak előadást: 1. Bartha Antal: The Fenno-Ugrian Affinity and the Hungarian Nation Identity. (A finnugor rokonság és a magyar nemzeti tudat.) 2. Bereczky András: Lyhyt katsaus suomen historian tutkimukseen Unkarissa. (A finn történelem magyarországi kutatásának rövid áttekintése.)