Századok – 1994

Figyelő - Horváth Pál: Az iszlám jog fejlődéstörténete II/418

FIGYELŐ 425 jog oly mértékben háttérbe szorult, hogy még a török katonai feudális államhatalom árnyékában is feltűntek a válság jelei. A szultáni qánúnháme (ill. a fermán) útján ugyan némi korszerűsítés már a 17. században megindult, a vallási normákkal öszszefonódó jog belső konzervativizmusa azonban a lényeges változásoknak útját állta. Csak a gyarmatosító hatalmak nyomása bírta rá a Portát az elavult jogrendszer egyes elemeinek a korrekciójára. Ezek az egyenlőtlen szerződések persze elsődlegesen az áruforgalmi jognak (a kereskedelmi jognak) törtek utat. így a késleltetett burzsoá jogrendszerek kialakulása idején is a Porta még a muszlim jog megcsontosodott normáinak a fennmaradását, a Korán érinthetetlenségét szolgálta. így csak a 19. század végén, ill. a 20. század küszöbén érlelődtek az iszlám (forradalmi) átalakulásának a feltételei. A török (megkésett) polgári átalakulás azonban nem hatott ki közvetlenül a gyarmati függés különböző fokán élő muszlim jogrégiókra. így az iszlám számos térségében csak a második világháborút követően indultak el számottevő változások és ezek mindmáig lezáratlanok maradtak. (Id. Cahen, C.: Das Islam. Vom Ursprung bis zu den Anfängen des Osmanenreiches. Frankfurt/M. 1968, Grünebaum, G. E.: Der Islam in seiner klassischen Epoche (622-1258) Zürich-Stuttgart, 1966, Tyan, E.: Histoire de l'organisation judiciaire en pays d'Islam. Leiden, 1960, Andersson, J.: Islamic law in Africa. London, 1954, Pravo v nyezaviszimmüh sztranah Afriki. Sztanovlenije i razvitie. Moszkva, 1969, Thót: A mohamedán jog alaptanai, Budapest, 1917, Goldziher Ignác: A mohamedán jog eredete. MTA ÉRt. 1884. The legal of Islam. Ed. T. Arnold etc. Oxford, 1960, Wellhausen, J.: Das arabische Reich und sein Sturz. 2. Aufl. Berlin, 1960, Charles, K: Le droit musulman. Paris, 1956, Jäschke, G.: Der Islam in der neuen Türkei. Leiden, 1951 alapján.) Mindez néhány gondolat csupán a hazai iszlám-kutatás újabb jeles eredményeinek láttán, melyből mégis kiviláglik, hogy a joghistóriának és egyáltalán a jogtudományoknak igencsak összetett és máig ható érdekeltsége fűződik a téma iránt. A magyar nemzeti jogfejlődés késő-középkori történetével összefüggő aktualitások katalógusát nem is említve azt mondjuk, hogy a világjogrendszerek egyikeként mindmáig számontartott jogcsoportrégió születésén, ill. mibenlétén túl jelentkeznek igazából a Koránon alapuló jog alapvető fejlődéstörténeti problémái, amelyek jogdogmatikai, kultúrhistóriai, társadalompolitikai és persze az utóbbi másfél évezred világtörténeti összefüggéseibe vezetnek el bennünket. Simon Róbert általunk felidézett eredményei a kezdetek bonyolult világába, az iszlám eszmetörténeti ősforrásainak a szférájába vezetnek el bennünket módszeresen. Hasznosaknak és alapvetőknek minősíthetők ezek a kutatások, de in komplexu érthetően nem oldják meg a modern összehasonlító jogi (joghistóriai) problémákat. Nem, mert a Korán az ősforrásoknak is csak az egyike, igaz a mindmáig legalapvetóbbike. Számunkra azonban az arab kalifátus-rendszer kiteljesedésével párhuzamosan születő hagyomány (szunna), a jogtudó kádik egybehangzó ítéletei, ill. az analógia írott kútfői együttesen adják a páratlanul gyors és dimenziójában is egyedülálló jogcsoportrégió kialakulásának a magyarázatát. A hitvilág (az adott világvallás) megjelenésétől persze az azzal összefonódó államiság mibenléte, ázsiai jellegének sajátosságai sem hagyhatók figyelmen kívül. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a Korán világa c. műnek mindezt magában kellene foglalni. Még kevésbé mondható ez a hazai államtörténetbe is idegen testként beékelődő katonai-feudális (mohamedán) államhatalom módszeres megköze-