Századok – 1994

Figyelő - Horváth Pál: Az iszlám jog fejlődéstörténete II/418

418 FIGYELÓ mat. A Bibliográfiai esszé fordítója (Zinner Judit) feltehetően kevéssé ismeri e témakör részleteit. Ez lehet a magyarázata, hogy a munkák címét lefordítva számos szép, szükség esetén értelmező fordítás mellett akad félreértés is. A történelmi ismeretek szempontjából kettőt érdemes megemlíteni. Az egyik: Jackson alatt nem „a második párt rendszere" alakult (534.1.), hanem a második pártrendszer alakult ki, ti. az első (két)pártrendszer 1816 után elsorvadt. A másik megjegyzés: Sherman északi tábornok 1864-ben Georgián átvonulva nem a tengerre igyekezett (546. 1.), hanem a tengerhez, hogy Savannah kikötőjében felvegye a kapcsolatot az Unió erőivel. A March to the Sea öt hete alatt ugyanis semmi kapcsolata nem volt saját felsőbb parancsnokságával. Degler professzor könyvének kiadásával az Európa Könyvkiadó jelentős történeti munkát adott a hazai olvasó kezébe. (Tegyük hozzá: gondos munkát is, hiszen a 371. 1. „elveszett" két sorától eltekintve, a kötetben nincs komolyabb sajtóhiba.) Ugyanakkor ez a kiadványa 1993-ban nem az egyetlen amerikanisztikai tárgyú kötet volt, hiszen a Könyvnapra megjelentette Alexis de Tocqueville: Az amerikai demokrácia című alapművének teljes fordítását és ezzel kiküszöbölte azt a hiányosságot, amit a Gondolat Kiadó idézett elő azzal, hogy 1983-ban a fenti munkából csak válogatást jelentetett meg. Horváth Pál AZ ISZLÁM JOG FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE (Simon Róbert: A Korán világa c. doktori értekezése nyomán) „Az újabb kor kutatói a vallástörténeti összefüggések mellett mind több figyelmet fordítanak a Koránra" — illetve az iszlám jogra úgy is mint közösség- és társadalomszervező, transzcendentális világlátásra és társadalomintegráló rendszerre" — mondjuk találóan. A történelmi háttér módszeres áttekintéséből (ld. Mohamed és a Korán i. m. 421-423.) citálhatnám a gondolatot, hogy „Az iszlám kialakulása a legszorosabban összefügg (persze) a késő antik, (a) koraközépkori világtörténelem minden lényeges mozzanatával, ugyanakkor a kívülről kapott hatásokat, anyagi, intézményi és kulturális elemeket a lehető legönállóbban használta fel" ez a jogrendszer, s hozott, ill. napjainkban is hoz létre egy sor olyan (a) fejlődésre nyitott és a folytonos megújulásra képes társadalmi sémát „amelynek a vitalitása ma is bámulatba ejti az elfogulatlan szemlélőt" (ld. i. m. [1987] 422.). íme mindez tehát bőven elégséges volna az adott tudományos eredmény aktualitásának indoklására. A joghistória