Századok – 1994

Figyelő - Urbán Aladár: Az élő múlt az Egyesült Államok jelenében II/394

FIGYELŐ 405 A harmadik kiadásba beiktatott új, XIV. sorszámú fejezet Az amerikai családok fejlődése címmel ígér összefoglalót. Ez először a modem család kialakulásával foglalkozik, hosszasan visszanyúlva a gyarmati korszakra. Ezt követően a házasságok és válások, illetve a nem férjezett nők társadalmi helyzetének 19. századi alakulását elemzi nem feledkezve meg a születésszabályozás máig vitatott problémáiról sem. Külön alfejezet tekinti át a rabszolgák, illetve a felszabadult feketék és a bevándorlók különböző etnikai csoportjainak családi életét, gazdasági helyzetét. A befejező részek a jelenkori szociológiai felmérések tükrében foglalkoznak a családok szerkezetével, az asszonyok munkavállalásával, a válás és újraházasodás trendjével. A vizsgálati eredmények egyik legfontosabb jellemzőjének a csonka családok elszaporodását tartja, ahol többnyire — a gyermek elhelyezéséről szóló bírói végzések következtében — az asszony a családfő. Másik jellemző vonásnak azt tartja a szerző, hogy amíg a második világháború előtt is a diplomás nőknek választaniuk kellett a hivatás és a család között, ma már elfogadott az a magatartás, amelyben a fiatal diplomás nőknek „állásuk vagy karrierjük lelkileg és érzelmileg éppannyira fontos, miként férjüknek". Ennek természetesen vannak hátrányai, többek között a gyermekekre és a férjre fordítható gondoskodás csökkentése. A feleséget pedig természetszerűen nem teszi boldoggá, hogy kettós feladatot kell ellátnia. Degler professzor nem kíván jóslásba bocsátkozni az amerikai családokon belüli új kapcsolatrendszer alakulásáról, de várhatónak tartja, hogy a férfiak magukra vállalnak bizonyos családi kötelezettségeket... A könyv befejező — már a második kiadás számára elkészített — fejezete a Világhatalom születik címet kapta. A szerző a VII. fejezetben jelezte, hogy a polgárháborúból az Államok új nagyhatalomként emelkedett ki. Most ezt a fejezetet így indítja: „Miközben agrárköztársaságból hatalmas ipari állammá alakult, az Egyesült Államok mellékszereplőből a glóbusz egyik főhatalmassága lett." A külpolitika áttekintését Degler professzor magától értetődően a forradalommal, az 1778-ban létrejött francia-amerikai szövetségi szerződéssel indítja nagyívű összefoglalását. A háború befejezésével azonban az amerikaiak visszatértek az izoláció, az Európától való elszigetelődés politikájához. Washington híres 1796. évi búcsúüzenetében a kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztését ajánlotta a külhatalmakkal, egyben minél csekélyebb politikai kapcsolatokat tartott kívánatosnak. Mindaddig azonban, ami Európának érdekeltségei voltak az Újvilágban — mondja a szerző —, az Egyesült Államok bármikor belebonyolódhatott az európai ügyekbe. Ezt a veszélyt csökkentette ugyan a hatalmas Mississippin túli Louisiana terület megvásárlása 1803-ban, de a kereskedelmi kapcsolatokban Európára utalt Államok tengeri kereskedelmének korlátozása miatt belesodródott az 1812-ben kitört Anglia elleni háborúba. Ezt követően az 1823. évi Monroe-nyilatkozatban az a szándék fogalmazódott meg, amely távol akarta tartani az európai nagyhatalmakat az amerikai földrész ügyeibe való beavatkozástól azt követően, hogy a latin-amerikai függetlenségi mozgalmak gyakorlatilag kiszorították őket onnan. Degler professzor rámutat, hogy az időnként eltúlzott jelentőségű Monroe-elvnek előfutára volt az a Kongresszus által 1811-ben elfogadott határozat, amely West Floridával kapcsolatban (amely akkor spanyol tulajdon volt) leszögezte, hogy az nem kerülhet másik európai hatalom kezébe. Maga a Monroe-elv azonban csak az 1850-es években nyerte el mai értelmezését, s csak 1864-ben került sor alkalmazására. Az Egyesült Államok ugyanis ekkor nyilvánította ki véleményét a francia