Századok – 1994
Figyelő - Urbán Aladár: Az élő múlt az Egyesült Államok jelenében II/394
404 FIGYELÓ galma volt, amely válasz volt „a város és a gyár kihívására". Élharcosai a publicisták voltak, akik leleplező riportjaikkal kikényszerítették például a városi kormányzatok átalakítását, új lakástörvényt, a munkafeltételek vagy a trösztök tevékenységének szemmeltartását, az élelmiszerek és gyógyszerek ellenőrzését. Reformmozgalom volt ez, amely a hagyományos értékek: a szabadság és az egyenlő lehetőségek védelmében lépett fel. A szerző így összegezi ezt: „a progresszivizmusban a városi középosztálynak az a felismerése rejlett, hogy az új társadalom rossz kormányzatát, szegénységét és osztálygyűlöletét ki kell küszöbölni". Törekvéseikben már megjelentek a jóléti állam gondolatának elemei, amelyek azután a roosevelti New Deal idején bontakoztak ki. A nagy társadalmi megrázkódtatással, a gazdasági válsággal а ХШ. fejezet foglalkozik, amelynek címe: A harmadik amerikai forradalom. (Megjegyzés: egyes amerikai történészek a polgárháborút tekintik a második amerikai forradalomnak. Degler professzor a 202. lapon tett megjegyzése szerint ezzel nem ért egyet.) A szerző a polgárháború mellett a nagy gazdasági válságot tekinti olyan eseménynek, amely alapvető változást hozott az amerikai nép életében. A tárgyalás során röviden foglalkozik a válságnak az egyénekre és a családokra tett hatásával, majd a politika és az üzleti élet kapcsolatára fordítja figyelmét. Ezen a téren korszakos változás következett be, mert a közvélemény tudomásul vette, hogy az államnak be kell avatkoznia nemcsak a bankügyekbe, hanem az ipar és a mezőgazdaság problémáinak megoldásába is, ami gyökeres szakítást jelentett a laissez faire még élő gyakorlatával. Törvénybe iktatták a munkanélküli segélyt és az öregségi biztosítást, vagyis a kormány gondoskodni kezdett az egyénről. Mivel mindez a Demokrata Pártból kikerült elnök idején történt, a „roosevelti forradalom" segítségével a párt uralkodó helyzetbe került, s ezt a szerepet tartósan megőrizte. (A republikánus Eisenhower 1956-ban, Nixon 1968-ban és 1972-ben győzött ugyan, de a képviselőházat a demokraták uralták.) Ennek egyik oka az, hogy a négerek, akik a Republikánus Pártot tekintették felszabadítójuknak, Roosevelt idején átálltak a demokratákhoz. Ezt az elnök sikeres politikája váltotta ki, aki azt vallotta: „Olyan országot építünk, amelyből senkit sem zárunk ki." Forradalmi változás következett be a munkásmozgalomban is — mutat rá a szerző —, mivel a kormány törvényben biztosította szakszervezetek jogait, s az amerikai munkásmozgalom pedig elfogadta a kormány támogatását, ami kétségtelen szakítás volt saját tradícióival és az európai gyakorlattal. Rooseveltről szólva Degler professzor annak a véleménynek adott méltatásában hangot, hogy a nagy reformokat hozó elnök szíve mélyén konzervatív volt, de „ebből a konzervatívizmusból hiányzott a dogmatizmus; F. D. R. konzervatív eszméit mélyen átszőtte a néppel való őszinte törődés". A New Deal értékelése körüli vitákról szólva a szerzó annak védelmére kel és rámutat: Lyndon Johnson Great Society elnevezésű programja valójában a New Deal ki nem mondott ígéreteinek a teljesítése volt. Ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy nem volt olyan republikánus kormányzat, amely a New Deal „lényegi elemeit" tagadni próbálta volna, jóllehet Reagan egyik beszédében Roosevelt reformjaira vezette vissza a szövetségi intézmények túlsúlyát és a bürokrácia elburjánzását. Az események mérlegét a fejezet úgy vonja meg, hogy amíg a polgárháború az erős nemzeti állam megteremtéséhez vezetett, a gazdasági válság keserű tapasztalatai meggyőzték az amerikaiakat, hogy „szükségük van a kezességet vállaló államra".
